Mi megírtuk, ők pedig nem tagadták. Mármint hogy hányan is olvassák a Magyar Hírlapot. Viszont válaszoltak, más megvilágításba helyezték, meg árnyalták. (Ez így együtt nem képzavar?). A lényeg: Pölöskei Gábor, a Magyar Hírlap kiadóigazgatója válaszol arra a kérdésre, hogy akkor most hányan is olvassák Széles Gábor napilapját.

Az újságok reklámértékesítése nem a Matesz adatai, hanem a Szonda Ipsos és a Gfk által közösen végzett olvasottsági adatok (Nemzeti Médiaanalízis) alapján történik. Nem az a fontos hogy hány darabot adnak el egy lapból, hanem hogy hányan olvassák el az újságot. (Ezt kérdőíves felméréssel folyamatosan vizsgálja a két említett közvéleménykutató).

Amikor egy évvel ezelőtt beültem a Magyar Hírlap kiadóigazgatói székébe a lapnak mindössze 55 000 olvasója volt, amelyet 2006 év végére 72 000 olvasóra sikerült felfuttatni. Ez több mint 20 százalékos emelkedés. A legfrissebb adatok alapján idén átlagosan naponta 68 000 olvasója van a Magyar Hírlapnak.Ha az olvasottsági adatsorokban valaki elmélyed, azt is láthatja, hogy a Magyar Hírlap igenis tartja magát, hiszen csak néhány százalékos volt az olvasottság csökkenésünk miközben a szerkesztőségünk gyakorlatilag kicserélődött, miközben a zavargásokkal teli őszre csendesebb hónapok jöttek. (A terjesztőcég-váltásról, ami során olvasók tízezrei hónapokig nem kapták meg napi vagy hetilapjaikat nem is beszélek).

Szóval sok kiadóvállalat megteheti, hogy annyi legyen a nyomott példánya amennyit tőkeereje csak elbír. Véleményem szerint a nyomtatott lapok/ értékesített lapok/olvasottság aranyháromszögében sok lapnál mutatkozik jelentős különbség. A nem ritkán csak papíron történő lapértékesítés egyáltalán nem szokatlan a reménybeli hirdetési árbevételért cserébe. (Ráadásul az auditálásban már sok nagy lapkiadó vállalat is kifogásolja a mennyiségi értékesítés elszabadulását, ellenőrizhetetlenségét).

Hitelesebb képet adhat a fent már említett másik független mérőeszköz a Nemzeti Médiaanalízis, amely a lapok olvasottságát mutatja, és bár ennek mérőmódszereit is sok kritika éri, de szerintem a mindennapi gyakorlatban a legfontosabb adat az olvasószám.

Ugyanis nem az a lényeg, hogy mennyi lapot adtunk el, hanem az, hogy ebből mennyit olvastak el. A hirdetők sem az eladott, hanem az elolvasott lapokban szeretnének hirdetni.

Végül természetesen mi is vizsgáljuk a MATESZ által végzett audit bevezetésének lehetőségét, de ez csak komoly és hosszú ideig tartó előkészítő munka eredményeképp jöhet csak létre.

 

Mit is jelent mindez? Hát azt, hogy a Magyar Hírlapnak nem tetszik, hogy a nagy kiadók manipulálják a Matesz adatait. Nagyon sok módszer ismert, van olyan kiadó, amelyik havonta több tízezer példányt osztogat szét újságjaiból ingyen különböző konferenciákon, koncerteken vagy osztálytalálkozókon, de van, hogy egy-egy lapot hozzácsapnak valamelyik nagy hirdető termékéhez. Mondjuk minden pizzához jár egy Munkásőrök Lapja.

 
A Matesz szerint ugyanis ez is értékesített példánynak számít. Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy iparági pletykák szerint a Nemzeti Médiaanalízist sem nehéz meghackelni, és igaz ugyan, hogy a reklámelszámolás az olvasottság alapján történik, de az eladott példányszámok mérése szinte előfeltétele egy-egy reklámszerződésnek. A hirdetők ugyanis szeretik tudni, hogy tényleg kinyomtatják és tényleg megveszik azt az újságot, amibe reklámot pakolnak. Na, emelje fel a kezét, aki már tudja, hogy hánya is olvassák a Magyar Hírlapot!