Én mondjuk kiskoromban kifejezetten bizalmatlanul nézegettem a Híradó befordulós kamerás bácsiját, de a fúvósokra komponált zenéje mindig is tetszett. Ez az emlékezetes főcím egyébként az 50-es évek végén készült és elég hosszú ideig meghatározta a Híradó arculatát, noha időnként újítottak rajta egy picit. Az MTV Híradóját két héten át hétfőtől mindennap egy retró-híradós vezeti, olyan arcok, akiket régen nap mint nap láthattunk, de mára vagy teljesen eltűntek a képernyőről, vagy nem vesztek el, csak csendesen átalakultak: Vajek Jutka, Tóth Károly, Kaplár F. József, Pálfi G. István, Betlen János, Szellő István, Liebmann Katalin, Bayer Ilona, Bánó András, Juszt László, Siklós András, Papp Endre, Hegedűs Judit, Hardy Mihály. Tehát, m1, este hét.

De ha már az MTV révedez, akkor révedjünk egy picit mi is a múltba, hogyan is kezdődött ez az egész. Plusz minden nap, hála az MTV archívumának csapjunk hozzá egy-egy régi híradós mozgóképet vagy mit csak hogy értsék, miről is beszélünk.

Manapság magától értetődő, hogy naponta számtalan csatorna híradójának számtalan kiadásából szippanthatjuk magunkba az információkat, a hírcsatornákról nem is beszélve, de a kezdet kezdetén a nézőknek be kellett érniük heti egy darab Híradóval. Még az a szerencse, hogy a nézők száma nagyon kicsi volt, és a heti egyet is nagyon díjazták. 1957. május 2-án indult az ős-ős-Híradó, Keddtől keddig volt a címe, de a fél nyolcas kezdés már ekkor is fixen megvolt. Később a cím Képes Híradóra változott, majd ’58 áprilisában vette föl a műsor a TV Híradó nevet.

A magyar televíziózás ekkor még piciny gyerekcipőben gyakorolgatta a járást, az egész tévének volt összesen négy operatőre, ők készítették az összes műsort. Nem csoda, ha heti egy Híradóra futotta csak a kapacitásból. A helyzetet persze lehetett olyan vicces megoldásokkal javítani, mint a „külső, amatőr” munkatársak alkalmazása. A kezdeti időszakban ugyanis mindenki készíthetett filmeket a Híradónak, akinek volt 16mm-es filmfelvevője. Az így készült riportokat természetesen egy bizottság elbírálta előbb, és csak utána mehetett adásba, az amatőr riporterek pedig ingyen nyersanyagot és jelképes tiszteletdíjat kaptak cserébe. 1962-re persze már optimálisabbra duzzadt a Híradó szerkesztőségének létszáma is, így a műsor mind az öt adásnapon jelentkezhetett.

Az, hogy a Híradó minden adásnapon tájékoztatta a nézőket, nem jelentette azt, hogy frissebb is lett. Az adás előtt egy nappal történt események nem kerültek be a másnapi adásba, és a hírek egy része pedig a hét során felvett konzervtudósítás, illetve riport volt. Vagyis a kezdet kezdetén a televíziós Híradók még inkább hasonlítottak a Filmhíradókra, jó ideig műsorvezetők sem voltak, hanem csak narrátor. ’64-re viszont már annyit fejlődött a honi televíziós hírgyártás, hogy a 22 órai második kiadásba már aznapi hírek is bekerülhettek.

Ne lepődjünk meg azon, ha az archív felvételek némák. Ennek több oka is lehetett. Egyrészt a hangszalagokat külön rögzítették, és ezek később legtöbbször elvesztek. Másrészt, amikor már voltak bemondók, akkor is az összekötö szöveg és narráció élőben hangzott el, amit sokáig nem rögzítettek, így csak a kép maradt meg.

Mai posztunkban az MTV Híradójának legelső főcímét, egy 1959. február 2-án bemutatott, illemtanóráról készült esetlen riportot, meg az ugyanebben az évben, április elsejére készült álhír-összeállítást szortuk el. Az utóbbiban levegőkonzervet, telefonáló majmot,  tízforintost ajándékozó közlekedési rendőrt, meg buszon rendszeresített mobiltelefont is bevetettek a nézők szórakoztatására. Kovács elvtársat városi vonalon várják!

Folytatása következik