Nekem az egyik kedvencem a Köztévé című visszarévedős műsor, de azért sikerült találni egy csomót a kákán, úgyhogy most átmegyünk trágárságügyi Grétsylászlóba. Nem a műsorral van baj, nem is a műsorvezetővel, de iszonyatosan hülyén hangzik a szoftosított trágárság egy felnőtt ember szájából. "Benne voltunk a kakiban nyakig" - mondta Aczél Endre tegnap a nyolcvanas évekről, és ez pont olyan, mintha fognánk egy darab jó büdös szart, kötnénk rá egy rózsaszín masnit, ragasztanánk neki szemet, orrot, meg mosolygós szájat, aztán bedobnánk valakinek az ablakán.

Na jó, nem pont olyan, de majdnem. Szóval a szar, az szar. A szarban szokás nyakig ücsörögni, és kétségbeesetten nézni körbe, nem a kakiban. A kaki az az anyag, amit a kétéves gyerek szétken a bilin, meg a fürdőszoba csempéjén. Tök fölösleges a szart finomítani, ha ki lehet váltani például a "slamasztika" szóval, vagy a "páccal". És ezt egyébként már nem először mondta így Aczél, úgyhogy szerintem többet ne kakizzunk, mert az hülyén veszi ki magát.