Nehogy már csak a Blikket lehessen olvasni a metróállomások falán, miközben a szerelvényre várunk. Végre a nemzeti érzelműeknek sem kell a Busz magazinnal vagy az otthonról hozott Wass Alberrtel elütni az unalmas perceket. A vágányok mellett vigyázzanak, feltűntek ugyanis a Magyar Mérce című nemzeti radikális lap oldalai a Deák téren, a Kálvinon és még jó néhány megállóban. Tudják, ez az az újság, ami címlapon közölte a gépfegyverrel és símaszkos férfikarral pózoló Toroczkai egész alakos plakátját, hogy aszondja: „Gerillacsapat a délvidékért”.

Ráadásul a Magyar Mérce munkatársai most már nem olyan őszinte, bevállalós szélsőségesek, hogy fegyveres ellenállásra buzdító címlappal küzdjenek meg az olvasókért, csak egy Gyurcsány-bilincsben kompozíció, meg Budaházy György feje képviseli itt a radikalizmust. A szerkesztők a Jörg Haiderről szóló, unalmas elemzést, meg egy nemzeti könyvesbolthálózat tulajdonosával készült interjút kínálnak a metróban ácsorgóknak. Kimért, mértéktartó, akár a Fidesz VI. kerületi alapszervezetének lapjának is tűnhetne, ha nem ragasztották volna ki a hátsó címlapot, tele a Hócípő sokéves átlagánál is rosszabb karikatúrákkal. Farkasházy nemzeti radikális lett, vagy csak médiaiskolát nyitott unatkozó skinheadeknek? (A kedvencem az a rajz, amelyiken a Tibi-felíratú marha megdugja a Milka-tehenet. Ha jól értem ez a multinacionális cégeket megnyomorító magyar iparról szólna).

Pedig nem olyan ártatlan most se a Magyar Mérce, csak a radikális, gójgyilkos zsidó szervezetekről, az Ószövetség eltörlésének szükségességéről vagy a mocskos buzikról szóló cikkeket nem aggatták ki. Ennek ellenére a düh azért minden cikkben visszafogott, illedelmes az anyázás, mintha felhúzták volna a papa szürke érettségi öltönyét, csak a makkos cipő helyett ragaszkodnának még mindig a Martens-bakancshoz. Az írások többsége arról szól, hogy ők nem is nácik, és ezt lassan kezdem elhinni nekik. Csak azt nem tudom, hogy akkor most hova is kell rendszertanilag besorolni az ilyet.