Az egyik legszebb színvilágú magyar rajzfilm-sorozatot nem kell különösebben bemutatni senkinek, hiszen mindenki tudja, kicsoda Keresztes barátom, Csibor bácsi, Hátonúszó, Rák apó. Mindenki élénken emlékszik a kristálypalotára, meg az algaszedő kis csigákra.

Bálint Ágnes, aki a Vízipók készítésének idején a Televízió Gyermek- és Ifjúsági Osztályának volt a dramaturgja, Szabó Szabolcsot kérte fel a sorozat megrendezésére. Nem véletlenül, ugyanis neki és Bálint Ágnesnek nem ez volt az első közös munkája. Az Egy egér naplója Bálint Ágnes meséi alapján készült papírkivágásos mesefilm volt, amelyet 1968-69-ben forgattak. A kevés mozgásos, kezdetleges animációs film figuráinak tervezője szintén Szabó Szabolcs volt. Előfordult, hogy a hátterek fotók voltak, de volt olyan is, hogy a háttereket is Szabó festette. Mivel Bálint Ágnes és a filmes között kitűnő kapcsolat alakult ki, Szabó Szabolcsról pedig köztudott volt, hogy imádja az állatokat (rajzolni is!), ezért amikor Bálint Ágnes úgy döntött, készüljön egy bogaras rajzfilm, a rajzfilm-rendezőt is megkereste, nem vállalná-e el a figurák tervezését és a sorozat rendezését.

A Vízipók-csodapókról Szabó Szabolcs özvegye, Bátai Éva és Pethő Zsolt, a sorozat zeneszerzője mesél a Comment:com olvasóinak.

Szabó Szabolcs természetesen igent mondott. „Bálint Ágnes fejében évek óta készen állt az ötlet. Szerette volna bemutatni a bogarakat, ezt az apró világot az embereknek, hogy mindenki csodájára járjon: jé, milyen kedvesek. Mivel ő akkoriban dramaturg volt a tévénél, tehát az a személy, aki a forgatókönyvekre rábólintott, felkérte egy ismerősét, dr. Kertész Györgyöt, az ELTE Állatrendszertani Tanszékének docensét, hogy legyen a sorozat egyik forgatókönyvírója. A grafikai tervezővel már gondban voltak. Ha valakinek felvetették ezt a ’bogaras’ ötletet, nem sok sikert arattak vele. A többséget elrettentette a sok kis láb és pókháló. Engem is megkerestek: hát, Szabolcs, itt van ez a sorozat, nézze meg, pénz nem sok van rá. Tőlem egyáltalán nem volt idegen az ötlet, hiszen, mint említettem, gyermekkoromat a füvek, fák világában, a nádasban töltöttem. Ez behozhatatlan előny. Az ember egész életében abból építkezik, amit gyerekkorában átélt. Abból, amibe beleszületik. A debreceni Nagyerdőben csapott bogarászások sokat segítettek. Az ember hiába kezd el felnőtt fejjel könyvtárakba, múzeumokba rohangálni, viszont az, amibe belenőtt, óriási bázis. Rögtön volt elképzelésem a dologról, de álmodni sem mertem, hogy ekkora sikere lesz.” – nyilatkozta 1990-ben a Nők Lapjának Szabó Szabolcs.

Mivel Kertész György nem író volt, hanem biológus, ezért Bálint Ágnes szerzőtársként vett részt az első két sorozat forgatókönyveinek írásában, az ő gondos dramaturgiai munkája és írói tapasztalata nélkül a Vízipók-történetek sem lettek volna olyan élvezetesek. Bálint Ágnes nem titkolt célja az volt a sorozattal, hogy a gyerekek megbarátkozzanak az állatvilágnak ezzel a részével is, ne tapossanak agyon rögtön minden kis bogarat, ne féljenek tőlük. A harmadik szériában egyébként már Szentistványi Rita látta el a dramaturgi teendőket.

A Vízipókból három széria készült, az első 1974-75-76-ban, a második 1980-81-ben, a harmadik 1984-ben, 13-13 epizóddal. „Az első szériája azért készült ilyen hosszú ideig, mert kevés ember volt rá, mindig ettől függ, egy rajzfilmhez nagyon sok ember kell. A Pannóniában kezdtük el, és két-három epizódot csináltunk így, aztán csatlakozott még a Szombati-Szabó Csaba is mint animátor, és társrendező. Lehetett 3 vagy 4 ilyen epizód a tizenháromból, de mivel ez így nagyon lassan ment, a kecskeméti stúdiónak pedig nem volt éppen munkája, ezért került a kecskeméti stúdióhoz, ami akkor még csak amolyan leányvállalata volt a Pannóniának. Ekkor kezdett dolgozni a Vízipókban a Haui József, meg rengeteg, nagyon jó animátor” – emlékszik Bátai Éva.

A sorozat elsősorban Szabó Szabolcs nevéhez fűződik, de társrendezőként Haui József nevét is ott látjuk a stáblistákon. „Haui József azért lett társrendező, mert mi Pesten dolgoztunk a Pannóniában, szükség volt valakire, aki a kecskeméti munkát irányítja, ezért Haui József időnként följött Pestre, megbeszélték a teendőket a Szabolccsal, majd visszament Kecskemétre, és ő ott rendezte a sorozatot. Haui József volt a társrendező, de mindig a Szabolcs rajzolta meg a forgatókönyv nyomán a képes forgatókönyvet. A figurákat és a nagy háttereket szintén Szabó Szabolcs alkotta, a részleteket pedig a kecskeméti hátteres. Ettől kezdve aztán kezdett gyorsabbá válni a dolog, mert ott volt egy nagy stáb, akik tényleg gyorsan dolgoztak.”

Amennyire egy gyerekeknek szóló, félig ismeretterjesztő mesében lehet, Szabó Szabolcs igyekezett mindenben hiteles és természethű lenni. „Szabolcs mindennek utánanézett. Megnézte, hogy van egy legyezőszerű szerve a szitakötő lárvájának, és ezért lett a rajzfilmben a szitakötőlárva egy legyezős kisasszony. A harmadik széria első epizódja (Eltáncolt üzenet) a méhek táncáról szól. Ezeknek egy angol nyelvű könyvben - amit még én fordítgattam le – néztünk utána, amelyben azt olvastuk, hogy nem a levegőben röpdösve ’mondják el’ a többi méhnek, hogy hol van a mézlelőhely, hanem a kaptáron táncolnak. Az emberek általában úgy tudják, hogy a levegőben történik a méhek tánca, de nem. És tényleg van kristálypalota, Bálint Ágnes találta ki, hogy kristálypalota legyen a neve, valóban van a vízipóknak egy levegőbuborékja, amit a pókfonalak tartanak, csakhát a Szabolcs úgy oldotta meg, mintha kisház lenne levegőből és pókhálóból.”

A folytatáshoz kattints ide.