Nem vagyok rádióhallgató, nem azért, mert fóbiám van, vagy tiltja a vallásom, egyszerűen ezt dobta a gép, és passz. Mivel nem barlangban élek Kirkegaard életművel körbebástyázva, hallottam már a Bumeráng című reggeli műsorról, ha máshonnan nem, akkor Index-anyánk beszámolóiból, minek köszönhetően pontosan tudom, hogy mennyit kell fizetni egy élőben eleresztett bazmegért. A Storytv- 4-es csatorna (hülye egy név ez is) jóvoltából szerda este meg is nézhettem, hogy milyen is ez a Bumeráng.

Unalmas, olyan. Ül három faszi egy stúdióban, egy sms-falról olvasgatnak dolgokat, beszólnak jókat-rosszabbakat, és 15 percen keresztül a Tokio Hotel nevű német giccsparádéval foglalkoznak - a ma reggeli adás tévés változata kábé ennyiben merült ki, kaptunk hozzá Monty Python-nyúlás átvezető animációt, és kész, ennyi, ültem a tévé előtt, és vakartam a fejem, hogy akkor ezt most miért is? És mekkorát szívhatott az, aki még meg is hallgatta a műsort reggel a Slágeren?

Nem a Bumeráng az első olyan rádióműsor, amit tévében is megmutatnak, ott van pl. Howard Stern mester, (akinek a műsorait az ismert torrent oldalakról le is lehet szedni) ő például konkrétan minden ilyen műsorát a dugás és hasonló testi funkciók köré építi fel, így van értelme megmutatni a dolgot, mert van csöcs meg pina benne, nem pedig két szakállas és egy pucér arcú fazon, akik ülnek egy asztal körül és dumálnak. Én ezt a 30 percet szeretném visszakapni az életemből, ha lehet, kihez fordulhatok?