Nem tudom, ki, hogy van vele, de én akkor bírtam igazán a Vészhelyzetet, amikor még csak kis rutin volt benne, epidurálás, meg torakotómiás tálca, és amikor Green doki végre megkérdezte Susant, hogy mi lenne, ha innának valamit, na akkor bejött egy sürgősségi eset, meg még egy, és Susan csak két résszel később rebegte el, hogy „igen, Mark, randizzunk”.

Ehhez képest a tizenkettedik szezonban már száguldanak az események. Dubenko, az éppen aktuális nagyon együttérző sebész az egész epizódban együtt érez, ezúttal egy vegetáló, idős nő férjével, aki egész vagyonát odaadná, ha a neje felkerülhetne az intenzív osztályra. De nem kerülhet, vagy legalábbis nem ebben a kórházban.

Gregory megmenti a haverját, akit alkoholtesztre hoztak be a rendőrök. Gregory magától vesz vért, az alkoholista férfi helyett, lelkiismeret-furdalása van, meg a szakmai etika gyötri.

Személyes kedvencünk, Neela nagyon szomorú, mert hiába vették fel a sebészetre, férje épp az új lakás megnézésekor böki ki, hogy inkább visszamenne Irakba. Mert hogy szükség van rá. Ami arra utal, hogy a Vészhelyzet is kiveszi a részét a háborús áldozatvállalásból.

Eközben Ray is megment valaki, egy gimnazista lányt, akivel összegabalyodott. Zoét ugyanis veri az apja, Ray meg jól lerendez mindent, a végén még verekszik is, ahogy egy George Clooney Juniorhoz illik. Abby és Kovac gyerekruhákat és gyerekbútorokat vásárol, Abeby sokat eszik, és az epizód végén dugnak egy próbafülkében.

És hogy minden még vidámabb legyen, kiderül, hogy Morris randizni fog egy fekete lánnyal, de fél, mert négy mellbimbója van. Mármint Morrisnak. A lánynak viszont hat lábujja van a bal lábán, vagyis a forgatókönyvírók mindent megtettek, hogy Morris amúgy iszonyatosan irritáló karakterét szerethetőbbé tegyék.