Kezdjük ott, hogy én Bakács Tibor Settenkedőt nem nagyon komálom, úgyhogy ha most jót fogok írni róla, akkor az már-már objektív értékelésnek számít. Tehát friss áru érkezett a Nap-Keltébe, hogy miért pont Bakácsra esett a választás, nem tudom, nem vagyok tisztában a celeb-árfolyamokkal. Mindenesetre Bakács Tibor nem az tipikus pitbull-újságíró, aki rákapaszkodik a politikusra, és nem ereszti, még ha alumíniumlétrával verik a hátát, akkor sem (egyébként egyszer tényleg láttam egy ilyen pitbullos jelenetet, de ez nem ide tartozik). Szóval én Aczél Endre (két hónapra?) megüresedett helyére inkább egy ilyen brutál állatot választottam volna, aki végre riporterkedik egy kicsit.

A lényeg az, hogy Bakács nem annyira rossz, mint vártam, viszonylag felkészültnek tűnik, vannak a tarsolyában kérdések, nem alszik be a beszélgetések közben, mint Betlen. Viszont baromi határozatlan és bátortalan néha, de ezt tudjuk be egyelőre a korai kelésnek és az újoncságnak. Mintahogy az olyan irgalmatlanul béna kérdéseket is, amiket Tóth Gábornak, a budapesti rendőrfőkapitány bűnügyi helyettesének tett fel március tizenötödike alkalmából: "Várja ezt a napot? Vegyes izgalommal tölti el?" De ne legyünk szenyák, a többi vendégtől nem kérdezett ilyen baromságokat, biztos csak megijedt a biztos úrtól, eszébe jutottak a gyorshajtások, a közterületen való több rendbeli szeszfogyasztás, meg a csomagtartójában rejtegetett levágott fej.