Szemere Kristóf szolnoki lakos engedély nélküli rádióvevőberendezést tartott üzemben, és miután lemeszelték, valószínűleg ki is pengette a 20 forintos bírságot szép, zöld színű kétforintosokban. Az ilyen súlyos szabálysértéseket a Posta Rádióvételtechnikai és Elektroakusztikai Üzemének (RÁVEL) kommandós alakulata, ja nem, olyan akkor még nem voltak, szóval "ellenőrző csoportja" fülelte le. Minderről '57 áprilisában olvashattunk a Rádióújságban, de a legviccesebb az egészben az, hogy az orvhallgatókat nem is volt annyira nehéz elkapni, mert régi magyar népszokás szerint előbb-utóbb följelentette valamelyik szomszédjuk, vagy kedves ismerősük, úgyhogy a RÁVEL-kommandó csak kiszállt a helyszínre, előtúrta a szekrényben, vagy a dunyha alatt rejtegetett engedély nélküli készüléket, aztán volt nagy sírás-rívás, meg fogaknak csikorgatása.

Volt a RÁVEL ellenőrzési csoportjának egy másik módszere is, ami nem a feljelentéseken alapult, de tökéletesen érthetetlen, hogy ezzel hogyan lehetett bárkit is elkapni: "az előfizetők nevét feltüntető végnélküli szalag, az ún. 'kutyanyelv' segítségével végiglátogatják egy-egy postakézbesítő járás rádióelőfizetőit, és közben hogyan, hogyan nem, rábukkannak a nem-előfizető hallgatókra is!" Aki ezt érti, az írja meg nekünk! Az ellenőrzési csoport tagjai lazán, zsebretett kézzel, sáros csizmában és a Poljuska poljét fütyörészve is bemászkálhattak az előfizetők lakásába - ennyi világos, de ezután kicsit  zavaros a vétel.

Az orvhallgatást '55 előtt "elzárással" is lehetett büntetni, de erre ritkán került sor, gondolom olyankor, amikor valaki előre megfontolt szándékkal, sorozatban, több rádióval egyszerre követte el az orvhallgatást. És még élvezte is, fújj. Ha valaki csak úgy ittasan, egyszer-egyszer, akkor ki lehetett dumálni. A lényeg, hogy '55 után már csak pénzbírság volt a büntetés, ami általában 20-30 forintnyi összeget jelentett, de volt példa 500 forintos bírságolásra. Megint lehet tanakodni, hogy mivel érdemelte ki az a méretes lúzer az 500 forintos bírságot, talán egy felturbózott traktorral száguldozott, felhajtott fülű usankával a fején, és hangosan Elvist bömböltetett a TSZ-elnök háza előtt.

Egyébként az orvhallgatók száma évről évre növekedett, hiába RÁVEL és hiába a sunyi társbérlők. Pedig orvhallgatni nem szép dolog, ugyanis "aki a stúdió mikrofonja előtt ül, egyformán szól, zenél minden hallgatónak. Mint ahogy a színész sem kérdezi meg, amikor felmegy a függöny: ki váltott jegyet, ki nem. Csakhogy az éterben sokkal nehezebb a jegyszedő dolga. Illik ezt kihasználni?"