A Linda felett sem múlt el nyomtalanul az a húsz év: már nem csak egy vállalható sorozatként nézzük, hanem a Budapest retró mellékleteként, a Margithíd még nem rohadt szét, az utcákon kevesebb autó döcögött, ami volt, az is Zsiguli, Lenin kép lógott a falon, és Rékasi Károly (akkoriban fh.) szemöldöke is egész másképp nőtt. A sorozatról Gát György rendező, és Polgár András forgatókönyvíró mesél a Comment:com olvasóinak.

Ha a Lindáról van szó, tíz emberből kilenc a klumpából kilépésre, a sárga Babettára és a visításra biztosan emlékszik. Amikor Gát György a Lindát kitalálta, a hazai többséggel ellentétben már jól ismerte külföldi sorozatokat, úgyhogy teljesen tudatosan pakolta tele olyan running gagekkel, mint a klumpa, a sikítás, meg a többi, nem véletlen, hogy ezek meg is ragadtak az emlékezetben. „Mindig ez volt a heppem. Előtte már jártam kint Amerikában, és ott nagyon sok sorozatot láttam. Nagyon rá voltam én a sorozatokra állva agyilag akkoriban.” Persze ez így túl sima ügy lenne, a Linda megszületésében nem kis szerepe volt egy hölgynek is.

„A Színház és Filmművészeti Főiskola rendező-szakára jártam, és megtetszett nekem egy lány a főiskola klubjában, úú, mondom, ezt a lányt el kéne csábítani! És mivel tud egy rendező-szakos fiú elcsábítani egy színész-szakos lányt? Megkérdeztem tőle: akarsz egy főszerepet? Mire a válasz: naná, hogy akarok! A probléma csak az volt, hogy nekem fogalmam se volt, hogy mi lesz ez a film, úgyhogy hetekig ezen törtem a fejem az összes órán. A Linda a főiskolai órákon készült, ott eszeltem ki, hogy legyen egy kis karatézó rendőrlány. Ja, Magyarországon akkoriban még nem volt karatefilm, azt se tudták, mi az, nagy misztérium volt körülötte. Azóta, Jackie Chan, Bruce Lee óta, ez evidencia lett. A kedvenceim a Bruce Lee filmek és a korai Jackie Chan filmek voltak. A Részeges karatemester nekem alapfilm. Ezek voltak hatással a Lindára, de mi humoros filmet akartunk csinálni, nem sima verekedőset. Úgy találtuk ki a Lindát, hogy sok humor legyen benne. Én szeretem a humort, szeretek szórakoztatni. És ráadásul azért is izgatott, mert abban az időben, amikor én ezt csináltam, egy lenézett dolog volt a szórakoztatás, a kabaré.”

Tehát a szerep kifejezetten Görbe Nórára íródott, akinek ekkoriban már volt egy-két filmes sikere. De az ötletet még el kellett adni valahogy a Magyar Televíziónak, ahol nem lelkesedtek különösebben a karatézó rendőrlány ötletéért. „Megírtam egy szinopszist, és elmentem vele házalni a televízióba, máshova még nem lehetett menni. Elküldtek vele a francba. Még Kádár-korszak volt, karatefilm a szocializmusban! Hát milyen kapitalista őrület ez, felejtsem el azt a hülyeséget. De addig erőszakoskodtam, amíg pár epizódra Kalmár András, a Magyar televízió szórakoztató osztályának főosztályvezetője adott pénzt, de még a főcímet se lehetett megcsinálni, annyira nem bíztak a sikerében. És amikor kész lett az első három epizód – ma pilotnak hívnánk –, akkor megnyertem vele a szkeptikusokat, ’csinálj egy főcímet hozzá, és akkor leadjuk adásban, megnézzük, hogyan fogadják’. Elsöprő lett a siker, ezért rendeltek belőle még tizennégyet - ez a története a Lindának. Szóval én mint anglomániás, amerikamániás és sorozatmániás, baromira tudtam már akkor, hogy mitől működik egy sorozat, mitől lesz siker, mitől lesz emlékezetes. Azokat az eszközöket használtam, amiket kint tanultam.”

De az elsöprő siker előtt Görbe Nórának még meg kellett tanulnia karatézni. „Amikor kitaláltam az alapot, már tudtam a Nórának mondani, hogy ez azzal jár, hogy egy évig edzened kell kőkeményen, és vizsgáznod kell, hiszen profi módon kell mozogni, verekedni. Tudtam, hogy a Nóra balettozott, tehát a mozgáskultúrája megvan hozzá. Én magam is foglalkoztam küzdősporttal, és volt egy barátom, aki nagyon professzionalista módon művelte. Svédországban élt, majd hazajött és taekwondo edző lett, Harmat Lászlónak hívják. Ő lett aztán a film szakértője. Nóra elkezdett járni a Harmathoz és zöld öves is lett valóban. Volt ehhez kedve, és mint kiderült, jól csinálta. 14 hónapig edzett, addig nem kezdődött még el a forgatás. Gyakorlatilag akkor kezdtünk forgatni, amikor sárgaöves vizsgát tett. De ez pont jól jött ki, hiszen amúgy is volt egy folyamata a dolognak, mert hát elő kellett készíteni, pénzt kellett rá szerezni, forgatókönyveket kellett írni.”

A Lindából végül három széria készült, ha a ’84-es első három pilot-epizódot is annak számítjuk. A második széria hét epizóddal ’86-ra készült el, a harmadik hét epizódos széria pedig három év múlva, ’89-ben került a nézők elé.

Ma már kevésbé szembetűnő, de a Linda nem csak a tartalmában, hanem a képi megformálásban is újszerű volt. Polgár András, a sorozat egyik forgatókönyvírója szerint „szemben a gyakorlattal Gát olyan operatőröket választott, akik nem a tévés hagyományt követték, tehát nem ezt a statikus, kevés mozgásos kameramozgást, hanem egy nagyon mozgékony, friss stílust vittek a tévéfilmbe.” És Gát György is megerősíti ezt: „Hát igen, mi másképp képzeltük el a filmezést, és a vizualitást, mint az addigi televíziós operatőrök. Egyébként én magam is operatőr voltam tizennégy évig. Másképp világítottunk, más volt a technikánk, sokkal közelebb álltunk a játékfilmhez. A mozifilmes gondolkodáshoz állt közelebb a színészválasztás, a színészvezetés, a kameramozgatás, a világítás, a dramaturgia, a vágás. Mert Amerikában is rendes filmre készítik ezeket a sorozatokat, és abszolút mozifilmes igénnyel, olyan vizuális kivitelezéssel, mint a játékfilmek esetében. Ezzel a játékfilmes stílussal sokkal olcsóbban, sokkal gyorsabban, sokkal dinamikusabban készítettünk filmeket - mégis magas minőségben.”

A cikk folytatásához kattints ide.