Évek óta vártunk erre. Titokban ábrándoztunk csak, lelkünk mélyén dédelgettük a tervet, hogy az értetlen, ellenséges külvilág még csak ne is sejthesse. Leszegett fejjel mentünk el mellettük minden nap, mélyen magunkba rejtve az igazságot, hogy ne tudhassák meg ők. Ők mind, akik annyira szeretik, sőt imádják, mert mindenki nagymamája, meg hogy lekvárt főz és hájas tésztát dagaszt. És bár néha kikotyog ezt-azt, de azért mindig jót akar.

De most vége a bizonytalanságnak, a magánynak, végre büszkén vállalhatjuk, annyi sorstársunkkal együtt, hogy nem vagyunk torzszülöttek, kitaszítottak és mások. Csak azért, mert utáljuk Magdi nénit, ezt az ellenszenves pletykás vénasszonyt, akinek mindig úgy csillog az arca, mintha sertészsírral kezelné a szarkalábait?

Végre mások is elégtételt vennének a Barátok közt legellenszenvesebb karakterén! Bár az IWIW-szervezetek gründolását soha nem támogattuk, meg egyébként is, nem adnánk az arcunk és kapcsolati hálónk ehhez a mocskolódáshoz, de azért innen messziről együtt érző támogatásunk küldjük a baráti körnek, amely meglincselné Kertész Magdit.