Úgy ültem le tegnap Frei Tamást nézni, hogy megpróbáltam elvonatkoztatni az árcédula-ragaszgatós külhoni magyarokról szóló horrorisztikusan szar riportjától, illetve a magyar miniszterelnököt két zacskó szotyiért meggyilkolni hajlandó orosz "bérgyilkost" bemutató kabarétréfától, tehát tiszta lappal, előítéletek nélkül. Sivatagban rodeózó arab hercegeket, ezeregyéjszaka meséit és olajmilliókat ígért nekünk a promó, és tulajdonképpen meg is kaptuk mindezt -csak éppen műsorrá nem nagyon tudott összeállni a dolog sehogy sem.

Végig olyan érzésem volt, mintha a szerkesztésben nem tudott volna a stáb egységes álláspontot képviselni, így ahelyett, hogy egy vonalat végigvittek volna, (ne adj' isten, elemeztek volna egy kicsit jobban) mindent belehajigáltak a fazékba, volt itt kérem szépen gazdaságföldrajz, társadalomkritika, kint élő sikeres magyar, kint élő akcentusos magyar, magányos feleség és persze gazdagember, mert ez továbbra is nékülözhetetlen kelléke a logóját a Der Spiegeltől nyúló műsornak.

Sokkal jobb lett volna, ha ezt a műsort mondjuk felosztja három másikra, és akkor többet is megtudhattunk volna a hercegről, akinek a fényűzése abban merült ki, hogy légkondis sátorban ül a sivatag közepén (Tamás ezen nagyon elképedt) miközben egy nyári átlagos rockfesztiválon is alapkövetelmény ezt a fellépőknek biztosítani - itthon. Aztán ott volt a kint élő és dolgozó magyarokat bemutató szegmens, ami szintén megért volna egy saját műsort, mivel érdekekes volt, és talán jobban izgatta volna a nézőket, mint az egyik arab építési vállalkozó nejének kesergője, hogy apu soha nincs otthon, ő meg nézegetheti a gyémántgyűrűt a kezén nagy magányában (azért meg pláne felesleges volt Bahreinig elmenni, hogy elhanyagolt gazdagember feleségeket mutassunk, van belőle itthon is bőven).

Persze egy Frei műsor sem az igazi Tamás barátunk otromba megjegyzései nélkül, le lett itt teremtve a herceg (miért pazarolja a pénzt hülyeségekre), a magányos asszony (minek neki annyi szoba, ha nem lakik benne) és a legnagyobb olajvállalat vezetője is, akiből mindenképpen az éves forgalom számszerűsítését akarta kicsikarni a szörnyű nyakkendők koronázatlan királya, de hiába, pedig háromszor is rákérdezett, hogy na, Ali, bazmeg, mennyit kerestek, faszom?

Legjobban mégis az álszent szemforgatás idegesített fel, Tamás, könyörgöm, hát persze, hogy náluk 40 Ft a benzin, és még jó, hogy drágán adják az olajat. Ebből élnek ugyanis. Hát nem az a lényeg, hogy olcsón termelj és drágán értékesíts? Ezért minek baszlatni a riportalanyt? Tamás, te mennyiért adtad el ezt a műsort a TV2-nek? És miért nem adtad olcsóbban? Az pedig csak hab a tortán, hogy a záró kommentárból az derült ki, hogy tuskó paraszt az összes itt élő arab, csak kurva nagy szerencséjük volt, hogy az olaj pont ott tört fel a földből, ahol megállt a tevéjük.