Szerintem még kezdők sem követnek el olyan idióta hibát, mint Aczél Endre a szerdai Nap-keltében. Persze hívhatjuk bunkóságnak is, nézőpont kérdése. Azt még az újságíróiskolákban sem tanítják, olyan egyszerű szabály, hogy ha két riportalanyunk van, akkor ne csak az egyikkel beszélgessünk. Aczél annyira beleszeretett az egyik vendégébe, hogy a másikat le se szarta, és még tök finoman, szűzlányosan fogalmaztam, csak a műsoridő utolsó harminc másodpercében sikerült beazonosítania a látóterében elhelyezkedő másik nagy foltot, jé ez egy ember, és nicsak, épp egy riportalany. Aki ráadásul egy hölgy volt, szóval udvariasság, vagy mi. De megint elpoénkodtam a dolgot, mert nem Aczél Endre vette észre a másik vendéget, hanem Patyi István (Vendég1) hívta fel rá a műsorvezető úr figyelmét. Aczél egyébként tényleg igazi régivágású gavallér, mert így fordult az újonnan fölfedezett interjúalanyhoz: "Egy mondatot tessék mondani, mert már zenélnek nekünk." Aztán az egy mondat negyedénél kovbojos tömörséggel közbeszólt: "Kicsit késő van." Értsd: lejárt a műsoridő. Épp, hogy ki nem pökött egy hegyeset a padlóra.

Ideje lenne már bevezetni a prosztóság mértékegységét, és akkor most lehetne értékelni Aczél elvtárs teljesítményét. Egyébként tök rendes volt, mert felajánlotta, hogy majd egyszer valamikor, ha majd megint foglalkoznak a Baumag-üggyel, akkor a hölgyet újra meghívják, és akkor befejezheti az el sem kezdett mondatot.

Az akció megtekinthető itt (Ingatlanban a befektetők pénze? Patyi István és egy Baumag-károsult).