Legalábbis a Lost/Eltűntek készítői szerint. Az RTL-en második, az AXN-en rövidesen harmadik évadát taposó szigetes sorozat egyik legidegesítőbb jellemzője a kommunikáció teljes hiánya, azaz a karakterek totális bizalmatlansága egymással szemben, senki, senkinek nem mond semmit. Bakfitty nevű kommentelőnk fogalmazta ezt meg nemrég nagyon frappánsan:

vagy amikor Lokk szembenéz a füsttel az első szezonban, a többieknek csak annyit mond, hogy belenézett a sziget szemébe (vagy közepébe, attól függ hogy fordítjuk). könyörgöm, senki nem kérdezné meg, hogy "John, ez nagyon emelkedett, de MIT LÁTTÁL AZ ANYÁD ÚRISTENIT?"

Damon Lindelof, a sorozat egyik kreatív agya végre ezzel a kérdéssel is hajlandó volt foglalkozni, és egy interjúben kijelentette: azért nem beszélgetnek egymással, mert az nem jól jön le a képernyőn. "Megírtuk ezeket a jeleneteket, sőt, le is forgattunk egy párat. Amikor visszanéztük őket, rájöttünk, hogy nem működnek. Nagyon unalmas lenne azt nézni, hogy mondjuk Sayid visszatér a kis kalandozásából, leül a tábortűz mellé, és elkezd a parton talált kábelről értekezni. A többiek pedig találgatnak, hogy vajon hová vezet a kábel, stb."

Egy másik interjúban Carlton Cuse (a sorozat társproducere) azt fejtegett, hogy a sorozat sikere pontosan abban rejlik, hogy a karakterek sokkal inkább a túlélésre koncentrálnak, és nem a számok jelentésére, vagy arra, hogy került a trópusi szigetre egy rakás jegesmedve (jegesmedvefalváról, ezt már megmondta Sawyer is).

Nekünk nem tűnik nagyon meggyőzőnek ez a magyarázat, láttunk már olyan filmet/sorozatot, ahol egy-egy beszélgetés nagyon érdekes volt, és feszültségkeltő, gondoljunk csak az Elnök emberei majd minden epizódjára. Ja, a dialógusok megírása ezek szerint nehezebb, mint előrángatni valami random rejtélyt a sziget mélyéről.

forrás: zap2it.com