Az ilyen Világ árvái című műsoroknál előre lehet tudni, hogy addig-addig mutogatják a sok árvagyereket, a betegeket, a szegényeket, a nyomort, a szeméttelepet, meg ilyeneket, amíg vagy be nem csúszik valami jókora taplóság, vagy banálissá nem teszik az egész témát. Egyelőre ez utóbbi történt, és ez még a jobbik eset. Mondjuk az ember röhög, hogy milyen hülyén néz ki a sok indiai gyerek között a Jakupcsek, de egyébként vállalható a műsor. Minden kertévés szeretné bebizonyítani, hogy a kereskedelmi csatornáknál is dolgoznak rendes emberek, akik alig várják, hogy segítsenek a harmadik világon. És  a Világ árváinak eddig sikerült elegyensúlyozgatni a nézőszámnövelő nyomormutogatás és a korrektség vékonyka mezsgyéjén.

Viszont az indiai AIDS-es család bemutatása már tényleg baromság volt. Volt valami érthetetlen magyarázat is hozzá, hogy csak sötétben lehet őket filmezni, mert a faluban a többiek még nem tudják, hogy betegek. Biztos az én készülékemben van a hiba, de szerintem azért egy filmezést sötétben is észrevesz a többi falubeli, na mindegy. A lényeg, hogy ült két csontsovány nő, és mondták, hogy ők AIDS-esek, melléjük meg halált megvető bátorsággal odatelepedett Jakupcsek. Viszont az AIDS az egy olyan betegség, aminek kívülről semmi jele. Vagyis láthattunk két indiai nőt, plusz elhangzott a halálos betegség bűvös neve, úgyhogy tessenek szépen borzongani, még akkor is, ha nincs semmi. Ez kábé hasonló szitu, mint az ukrán bérgyilkos Freinél, bár eszembe sem jutna ilyesmivel viccelődni, mert mi van, ha a két nő tényleg AIDS-es volt, én meg itt a kákán is csomót.

Szóval ez a tipikus fölösleges szenzációhajhászás, aminek semmi értelme, mert lógó bőrcafatok nincsenek, viszont AIDS-eseket mutogatni csak azért, mert ők a titkos indiai AIDS-esek, szimpla bunkóság. Az egészből csak a két nőnek lehetett haszna, akik nyilván nem ingyér ültek oda a nagy fehér főnökasszony kamerája elé.