Előző cikkünkben a komolyabb sorozatokkal foglalkoztunk (már amennyire a Hustle komoly), ma nézzük meg, hogy közelmúltban milyen sitcomokat és más vicces sorozatokat készítettek abban az országban, ahonnan a Waczak szálló és a Monty Python is származik.

Első versenyzőnk éppen beférhetett volna az előző adagba is, hiszen egy vérbeli dramedyről van szó, a címe Sinchronicity, és nem csodálkoznék rajta, ha hamarosan viszontlátnánk a Duna Tv vagy az m1 műsorán. Egy hatrészes (mini)sorozat ez, három nagyon szimpatikus és tehetséges főszereplővel, és kellőképpen vicces, de néha véresen komoly történettel. A sorozat az egyik nagy alapkérdésre épül, azaz, mi lett volna ha...? Nathan, a főszereplő narrálja nekünk az eseményeket, és meséli el, hogy mi történt volna, ha mondjuk eléri a buszt, ha nem abba a kávézóba megy be, akkor talán megoldódik az élete, és az a szerelmi háromszög, ami a sztori középpontjában álló három manchesteri fiatal életét alakítja? Többet nem árulok el a történetből, mert spoiler lenne, legyen annyi elég, hogy nem sok minden az, aminek látszik ebben a sorozatban, vannak benne jó kis csavarok és meglepetések, no meg kissé szokatlan és nyers humor - mindenképpen meg kell nézni.

Következzen egy sokkal klasszikusabb, igazi angol humorra épülő sorozat, a nálunk is vetített Coupling, azaz Páran párban. Felületes szemlélő egy kézlegyintéssel elintézheti a dolgot, "jaj, egy Jóbarátok klón, mi van abban?" de rosszul teszi, mert egy nagyon vicces sorozatot hagyna ki így. 3 faszi és 3 nő áll itt is a középpontban, de sokkal inkább az emberi kapcsolatokról, azon belül is a dugásról szól a félórás sitcom, a párkapcsolatokban mindenki számára ismerős félelmekről és tabukról, mindez nyakon öntve egy jó adag helyzetkomikummal és igazi angol humorral, (milyen az már, amikor Jeff, az önmarcangolás és kétségbeesés élő szobra műlábat hazudik magának csak azért, mert képtelen egy nővel normális beszélgetést kezdeményezni???) néhol beteges, néhol iszonyú kínos poénokkal, és nagyszerű színészi játékkal. Négy évadot élt meg a sorozat, melynek ismétlését jelenleg a Cool adásán lehet elkapni, ha minden igaz, de ha valakinek ez így nem elég, az amazon.com oldalon beszerezhető a teljes sorozat DVD-n, és még csak nem is kerül egy ökör árába (52 dollár a 4 évad).

Az egyik személyes kedvencem sem maradhat ki a sorból, az egyébként szenzációs amerikai remake-el is büszkélkedő Hivatal (The Office) eredetije, Ricky Gervais zsenialitásának egyik gyümölcse. Nálunk a Duna Tv adta (adja még?) a sorozatot, mely szintén nem élt meg 13 évadot, mint mondjuk egy Vészhelyzet, de az a kettő, amit leforgattak belőle, bőven kárpótolja az embert. Adva van egy papírgyár, és annak irodája, ahol tulajdonképpen csak két normális ember dolgozik, a többi mind sík hülye, kezdve a magát zseniálisan humorosnak és a világ legjobb főnökének tartó David Brenttel, és folytatva a kisebbségi komplexusát a többieken levezető Gareth-el, de megemlíthetném a teljes szereplőgárdát, mert ennyire jól eltalált figurákkal nem minden nap találkozik az ember. A sorozatot ál-dokumentarista stílusban forgatták, azaz úgy néz ki, mintha egy stáb a cég mindennapjait venné fel, ennek megfelelően a dolgozók nem úgy viselkednek, mint egyébként, hanem próbálnak a kamerának is jétszani - és ebből sülnek ki azok a kínos pillanatok, melyek a Hivatal és úgy egyébként Ricky Gervais játékának legjellegzetesebb sajátságai. Hangosan felröhögni nem nagyon fogunk egy-egy poén hallatán, hanem inkább kínosan fészkelődni, mert legszívesebben mi kérnénk elnézést a modortalanságokért és érzéketlen baromságokért - és pontosan ez Gervais célja az egésszel. Zseniálisan megírt és eljátszott sorozat, ha valaki meg akarja rendelni a teljes kollekciót, innen megteheti, mindössze 23 fontért.

Végül következzen egy újabb Gervais darab, az Extras (Futottak még...), ami szintén látható itthon, az HBO műsorán, és középpontjában újabb kisemberek állnak, mégpedig a statiszták (oops, segédszínészek), de persze nem úgy, mint ahogy azt mi elképzeljük. A két évadot megélt sorozat (Gervais kijelentette, hogy nem forgat többet ebből sem) 12 epizódja egy Andy Millman nevű statiszta szürke hétköznapjairól szól, szerkezetében sokkal inkább emlékeztet tradicionális sitcomra, mint mondjuk a Hivatal, de a Gervais-féle stílusjegyek még az előzőnél is markánsabban jelen vannak, iszonyú kínos helyzetekbe keveredik a kissé egyszerű főhős, és valóban buta barátnője (Ashley Jensen) azokon a forgatásokon, melyeket idióta és abszolút tehetségtelen ügynöke (a sorozat társszerzője, Stephen Merchant alakításában) szervez neki. Ami azonban nagyon megdobja a szériát, az a vendégsztárok szerepeltetése, akik lelkesen csinálnak saját magukból komplett idiótát, Ben Stiller a hisztis hollywoodi sztárt hozza jól, Vinnie Jones az erőszakos állatot, Sam Jackson a kúl amerikait, de a legütősebbek David Bowie és Robert de Niro jelenetei a második évadból, sírva röhögtem a történéseken. Az első évad 10 fontért a mienk lehet, ha ide klikkolunk.