Az első film, amin megakadt a szemem a mai kínálatból az egy ősrégi magyar némafilm. namost elismerem, hogy ez a spirituális értelemben vett alvó gyerekembereknek nem hangzik túl izgalmasan, de remélem az index olvasói nem alvó gyerekemberek, legalábbis nem spirituális értelmeben véve. (Egyébként ezért a spirituális értelmben vett gyerekemberes baromságért köszönet Soma mamagésának!) Tehát '17-es évjáratú magyar némafilm, ami tudtommal nagyon ritka jelenség, és a főszerepben Fedák Sári, aki a húszas-harmincas évek primadonnája, sztárja volt. A film forgatókönyvének alapja egyébként egy erotikus regény, de nem látok tizennyolcas stoptáblát, de még tizenhatosat se, úgyhogy ne számítsunk kemény akciókra. (Három hét, Duna, 23:40)

Aztán a kereskedelmi csatornákon három durva ökölcsapás az alvó gyerekemberek képére. Győzike, Frei, és az új kabaré, a Mi kérünk elnézést!, lehet, hogy nomen est omen. (TV2, 22:25) Ha a Mi kérünk elnézéstre ráununk, akkor kapcsoljunk át a királyira, ahol ezúttal Lévai Balázs magával Nádas Péterrel beszélget. (m1, 22:30)

Ja, és majd' el felejtettem! Lesz egy film az aztékokról, meg Teotihuacán piramisairól, megtudhatjuk, hogy miért néptelenedett el az ősi város, és hmm, remélem a NatGeo kitesz magáért, és lesz egy kis emberáldozat is élőben, vagy valami hasonló húscafatos dolog. (A halál piramisa, NatGeo, 21:00)