Azaz a néző szívatása. A következő részek bemutatójától kezdve az egyes epizódokig közkedvelt eszköz, mellyel az írók azt akarják elérni, hogy mi, a tévé előtt gubbasztó zombik egy bizonyos cselekményszálról azt gondoljuk, hogy, pedig nem is, csak szívattak minket, az öregasszony a kötőtűvel rohadtul nem is nyírta ki a kanárit, a szomszéd macskája tette. Nagyot persze ez a mozivásznon üt, egy idő után az ember belefásul az egészbe, és már csak legyint, amikor a főhőst mutatják egy garázsban ezzel párhuzamosan meg az őt üldöző FBI-ügynököket, akik éppen egy garázs felé közelítenek, mert úgysem az a garázs az. A jelenleg látható sorozatok közül a Szökés él ezzel az eszközzel szinte minden epizódban, és ez az ami miatt "kissé" kiszámíthatóvá és unalmassá vált a sorozat.