Jó fej ez a Galamb, elmegy Amerikába, interjút készít az '56-os magyarokkal, aztán a következő interjúalannyal visszaellenőrizteti, amit az előző mondott. Jó húzás. Jó bunkó húzás.

Van ez a Route 56, az én ötvenhatom című útifilm, vagy mi, amiben Galamb az USÁ-ban élő ötvenhatosokat családlátogatja végig, mindegyikkel elmondatja a történetét, iszik egy kávét, aztán szevasz. A múlt hétfői részben viszont két őszülő hajú vagányba botlott, Pesten is vagányok voltak, Amerikában is azok maradtak, Sommer Gyuri például arról mesélt, hogyan lett gengszter Chicagóban. Galamb akkor sütötte el az első poént, amikor az interjú után a közszolgálat freitamásaként elárulta a nézőknek, hogy nem tudja, mennyit higgyen el a két vagány történeteiből. Én már azt sem értem, hogy miért nem vágta ezt a kételyét bele a két ötvenhatos pofájába? Hogy figyeljetek taták, egy kukkot nem hiszek abból, amit itt szövegeltek. Jó, persze ezt így nem lehet, csak a nézőket lehet figyelmeztetni, hogy nehogy bevegyék ennek az előbbi két idiótának a dumáját. De nem azért, mert konkrétan valamiben hazudtak, hanem azért, mert én meg a stábom nem hiszünk nekik.

Aztán egy helyi lelkésszel beszélgetett, aki jól ismeri a kinti magyar közösséget, úgyhogy Galamb nem kicsit átlátszó módon rákérdezett, hogy mi a véleménye Sommer Gyuriról. Persze a lelkész észnél volt, és diplomatikusan annyit mondott, hogy nem nagyon ismeri, de nagyon rendes gyerek, ami persze édeskevés volt Galambnak, mert ő az igazságot akarta kideríteni Sommer Gyuriról, azt várta, hogy végigkérdezget még néhány amerikás magyart, aztán azok majd megmondják a frankót, amit hallani szeretne. Ezért Galamb tovább noszogatta a lelkészt, hogy biztos tud még többet is. A lelkész egyébként azt mondta, hogy tudja, amit tudni kell, de nem mondja el a kamerának, de ez már mellékes is, mert szerintem interjúfilmet nem úgy kell csinálni, hogy az alanyok szavahihetőségét első lépésben kétségbe vonjuk a hátuk mögött, aztán puhatolózunk felőlük a többi riportalanynál.