Kedd este adtam még egy esélyt a táncikálós reality műfaj tévékettes képviselőjének, mér' ne, ennyit a HírTv is megérdemelt, nem diszkriminálunk. Az első két adás után most az elődöntő vagy mi volt, a másik megaműsorban megszokott csindradattától tartózkodtak szerencsére, így nagyon is nézhető hatvan percet kaptam az időmért cserébe. Rövid leszek és velős, ez egy igenis szórakoztató műsor volt. A zsűri nem tolta magát előtérbe, nem kellett egókat nézegetni is hallgatni, a szakemberek szakértettek és elmagyarázták, hogy ki miért nem felel meg az elképzeléseinek, még Nováktól sem kaptam idegbajt, csak attól a finn népdaltól vagy mitől ami végig ott prüntyögött a háttérben (senki ne linkeljen, megvan már, kösz).

A tánctáborban láthattuk, ahogy táncolnak sokan, sokat és sokfélét, bevallom őszintén én rohadtul nem értek ehhez az egészhez, nincs balett alapképzettségem, mégis láttam, hogy mi az ami jó, és mi az, ami annyira nem. A modern tánc pl. érdekes volt, Ladányi Andrea mozgása a fizika minden törvényének ellentmondott, jó volt nézni, na. A kamerák végig követték a tanoncokat, láttunk kínlódást, és igazán kellemesen mozgó versenyzőket is. Ami pedig a bennem élő sekélyes állatot illeti, így, hogy a csajom pénteken jön csak haza, sokkal szívesebben néztem a táncoslányokat, mint a modelleket hétfő este, mert egyszerűen jobban néztek ki, itt voltak mellek és fenekek (ugye, tudok én csöcs és segg nélkül is), és olyan mozgás néhol, hogy sűrün nyeltem nagyokat a tévé előtt, és áramlott aminek áramlania kell, hadd ne részletezzem.  

A baj csak az, hogy most jön a döntőnek csúfolt zsebbenyúlós téma, az sms-küldéssel súlyosbított esztrádműsor-folyam, amire én speciel kurvára nem vagyok kíváncsi, nekem táncoljanak a színpadon, és a szakértők döntsék el, hogy ki maradjon és ki menjen és ne Kovács Gizi nyolcadikos kislány Dabasról, mert rohadtul nem ért hozzá, hiába küld hatvan sms-t.