Nem tehetek róla, de amikor megpillantom Calista Flockhartot, azonnal az jut eszembe, hogy ez a nő pont úgy néz ki, mint egy gömbnyalóka, nagy feje ott inog a pálcikatest felett, és ezzel nálam tulajdonképpen minden drámai szerep lehetősége azonnal el van vágva, nem tudok elvonatkoztatni az Ally McBeal-ben megszokott idétlenkedéseitől.

Ez speciel most azért baj, mert múlt héten volt a Brothers & Sisters című új ABC dráma premierje, amit a Született feleségek után tették be - arra a helyre, ahol a Grace Klinika példátlan sikereket ért el (ezért eresztették össze a Survivorral), és ahol ha nem is hasonló számokat, de ütős nézettséget várnak el tőle. Családi drámát kapunk 42 percben, sok szereplővel, nagy vendégsztárokkal és első látásra szövevényesnek tűnő cselekménnyel, pedig ha jobban megnézzük, még a Dallas is bonyolultabb és érdekesebb volt.

A főszereplő 38. születésnapjára összegyűlik a kis családja, az ex-tengerészgyalogos szörfös/drogos öccs, a homokos ügyvéd öccs, a szolid és megbízható öccs, a határozott húg és persze az első pillanattól gyanús nagybácsi (jó hogy, Ron Rifkinnek az Alias óta senki nem fogja elhinni, hogy nem gonoszember). Szülők is vannak, meg konfliktus is: rádióriporterként dolgozó hősnőnk a WTC tonyai ledőlését követően véresszájú jobbos lett, könnyen befolyásolható öccse az ő rádióműsorának köszönhetően ment Afganisztánba, anyu ezt nem bocsátja meg, ásítás, tekerjünk bele. A másik központi szál a családi vállalkozás anyagi helyzetét viszi, sinkófálják a pénzt kérem szépen, és még csak annyit sem mondanak, hogy elkúrtuk és nem is kicsit, szörnyű milyenek ezek az amerikai üzletemberek.

Jó, vannak mellékszálak, megdugja-e a demokrata szépfiú a republikánus királylányt, mit csinált vajh a húg és a nagyon sok fehér foggal mosolygó, szimpatikus üzlettárs korábban, miért nem talál magának partnert a homoskos tesó, és így tovább, de mivel a készítők maguk sem tudták, hogy ezekkel mit kezdjenek, minket sem nagyon érdekel a dolog, mint ahogyan az sem, hogy ki és miért nyúlt bele a mézesbödönbe. A színészek pedig jók, vétek elpazarolni pl. Rachel Griffiths tehetségét egy ilyen kétdimenziós karakterre, és akkor a Rifkinben rejlő lehetőségekről nem is beszélek.

Véleményem szerint egy félszezont, azaz 13 részt meg fog érni a sorozat, mert az amerikaiak szeretik a nagyívű családi drámákat. Itt is sírnak-rínak majd eleget, lesznek benne szappanoperás fordulatok (lefogadom, hogy a homokos öccs AIDS beteg), így betöltheti a Grace után keletkezett űrt, kár, hogy nincs benne legalább egy karizmatikus alak, akit szeretni lehetne.

Hol látható: ABC, vasárnap esténként