Furcsa állat a tévénéző, különösen az angol: ha nem tetszik neki valami, akkor rögvest elkezd leveleket írni és telefonálni (manapság emaliezni) az adott tévécsatornának, gondoljunk csak bele mi lenne itthon, ha minden egyes Kiszel Tünde vágókép után tiltakoznának az emberek. Az angol Chanel4 fogta magát, és összeszedte az elmúlt évek legnagyobb felháborodást kiváltó tévés pillanatait, mi meg szemezgetünk belőlük, okulásul.

A húszas listára sok állatság felkerült, vannak közöttük olyanok, melyeket magunk sem értünk, hogy miért váltottak ki oly nagy közfelháborodást, de akad olyan is, aminek láttán a Comment:com sokat tapasztalt stábja is elborzadt. A hátsó tízről most csak címszavakban, elég lesz elolvasni a másik adagot is, nekünk elhihetik. 1984-ben például egy olyan reggeli gyerekműsor ellen rohant ki az angolok konzervatívabb fele, melyben az egyik báb (sokk, horror!) terhes lett, és ezt ugye nehéz volt elmagyarázni úgy, hogy a szülők ne kapjanak tőle vértolulást. A listára több darabbal is felkerülő Chanel4 alsóházi gyöngyszeme, és egyben abszolút közönségkedvenc a comment írói körében a 19. helyre befutó Animal Passions (Állati szenvedélyek) című műsor, ami arról bírt szólni, hogy vannak olyan barmok, akik kutyájukat/pónilovukat feleségül veszik, mert szerelmesek bele. Ezen tényleg csak röhögni lehet szerintünk, pedig a nászéjszakák képeitől megkímélték a nézőket.

2001-ben az ITV egyik műsorában homoszexuálisok esküdtek egymásnak örök hűséget, és váltottak ki ezzel közfelháborodást; a nálunk a Coolon látható Spooks/MI5 egyik erőszakos jelenete 156 telefonhívást eredményezett a BBC1 minden bizonnyal elcsigázott telefonos versmondó lányainak (forró olajba mártott kéz és arc, premier plánban); szintén az BBC1 kapott hideget-meleget azért, mert 1989-ben egy azóta rég elfeledett Five Star nevű zenekart élőben küldött el egy hallgató a náthás picsába; 1996-ban a Chanel4 kellemes kis vérfertőzéssel sokkolta a nagyérdeműt, de az első tízbe még ezzel sem lehetett bekerülni, mint ahogy az Eastenders (kb. az ottani Barátok közt) is csak 11. lett az 1994-ben premier plánban elcsattanó leszbi csókkal.

10. helyen találjuk a The Singing Detective című BBC filmet, mely 1986-ban nem átallotta bemutatni, azt, amit mindenki régóta sejttett: igen, a szülők is élnek nemi életet. A kérdéses jelenetben a kis Johnny azt nézte végig, amiből mi csak egy ilyen képet bírunk linkelni, mi kérünk érte elnézést. A kor szellemét és a bemutató időpontját (főműsorban, országos adón) ismerve nem csoda, hogy kiakadtak az öregasszonyok, de 600 telefonhívás, és 148 flekknyi sajtómegjelenés csak a 10. helyhez volt elég.

1987-ben egy Paul Daniels nevű illuzionista Halloween idején azt bírta kitalálni, hogy úgy tesz, mintha egy Vasszűz (Ájronméjden) néven ismert középkori kínzószeközbe bebújva nem sikerülne a mutatvány, elfojtott sikoly, vastüskék fúródnak ronda fehér angol testbe, és így tovább. A stáb persze be volt avatva a dologba, mindenki jól játszotta a szerepét, lekeverték a képet ahogy kell, és mindenki meg volt arról győződve, hogy Daniels úr úgy járt, mint Houdini. A felháborodás persze nem amiatt tört ki, mert erőszakos halált véltek látni élő egyenesben, hanem azért, mert át lett vágva a nézősereg - és ezt senki nem szereti. Kilencedik helyet ért a mutatvány.

Nyolcadik helyen az elő adásban saturészegen megjelenő George Best található, ami a mi kis Törőcsiken, Bácsi Sanyin és más legendás alkoholfogyasztó futballistán megedződött lelkünknek kissé érthetetlen, mert mi van abban, ha valaki részeg, és esetleg a tévé ezt felveszi? Best más kategória persze, a nimbuszát aktívan leromboló futballisten a BBC-ben nem csak hogy beszéd- és járásképtelen volt, hanem kedvesen bazmegezett, és kijelentette, hogy ő bizony már csak a piálással és a pinával foglalkozik, és báván vigyorgott hozzá.

Hetedik helyet ért egy kis cseppet sem burkolt rassziszmus, Anne Robinson, az ottani Máté Krisztina (már ha a Leggyengébb láncszemet vesszük alapul) követte el, és a walesieket szidta tele pofával. A hölgy egy olyan programban vidámkodott, melyben mindenféle celebeket kérnek meg arra, hogy egy páncélszekrénybe képletesen zárják be azokat a dolgokat, melyeket haszontalannak és feleslegesnek tartanak. Robinson kisasszony a walesi népet mint olyat tartotta erre érdemesnek ("Minek vannak ezek? Mire jók? Csinálnak valamit egyáltalán? Ki velük!"), és amikor a műsorvezető Hitlerhez hasonlította, csak mosolygott maga elé rendületlenül.

Hatodik a Fiúk a klubból 1999-es pilotjának egyik jelenete, amiben egy idősebb úr nagyon megszeretget egy fiatalabbat. Ezzel állítólag még nem is lett volna baj, csak a szóban forgó fiatalember még nem töltötte be a 18. életévét, és ezt valahogy nem kultiválták a nézők (512 tiltakozás mellett 724 flekknyi írás is született csak erről a jelenetről), pedig a sorozat tartogatott még ilyen és ehhez hasonló meglepetéseket. Ezekért már nem tiltakozott senki - vagy belefásultak, vagy csak ráuntak, ki tudja? A sorozat persze a Chanel4-en ment.

Ötödik helyen ismét a trash-tv egyik királya, a Chanel4 áll, mégpedig egy The Autopsy című 2002-es adással, melyben Dr. Gunther von Hagens fogta magát, és élőben boncolt fel egy szívelégtelenségben elhunyt 74 éves embert, oktatási céllal. Hiába figyelmeztették a nézőket előre, hogy ez nem lesz fáklyásmenet, a helyszínen tartózkodó 500 néző némelyike kidobta a taccsot, miközben a vicces kalapot hordó, és még viccesebb német akcentussal beszélő "professzor" vígan szabdalt tovább. A Scotland Yard azzal fenyegette meg a készítőket, hogy félbe fogja szakítani a műsort, aztán csak a hőbörgés maradt, lemehetett végig.

A negyedik helyezett nem annyira érdekes, a Chanel4 Séance című műsorában azt mutatták meg, hogyan lehet a frászt hozni egy rakás emberre, ha leoltják a lámpát, és a sötétben asztaltáncoltatást végeznek. 700 tiltakozás érkezett a csatornához, istenkáromlás, pogány hiedelmek terjesztése, és hasonló nyalánkságok szerepeltek közöttük.

A top3 már más tészta. A harmadik helyre befutott Chanel4 műsor egy nagyon kényes témába nyúlt bele alaposan, mégpedig a pedofíliába, amivel viccelni az angoloknál (meg úgy általában sehol) sem érdemes. Egy dokumentumfilmnek álcázott szatíra volt az egész, amiben azt fejtegették, hogy miért van annyi pedofil a szigetországban. A készítők valós célja viszont az lett volna, hogy felhívja a közönség figyelmét: a médiacirkusz és a tömeghisztéria miatt már lassan a tanárok sem mernek a gyerekekre nézni, mert valaki, valahol rögvest pedofilt kiált. A műsor természetesen egy szatíra volt, amit az angolok nagy többsége (Monty Python ide vagy oda) nem fogott fel, és azonnal nekitámadt a csatornának - a műsort vezető és azt író Chris Morris több száz halálos fenyegetést is kapott az adást követően.

Ezüstérmes a BBC2 "kissé" formabontó musicalje, a Jerry Springer - The Opera című izé, ami az amerikai trash tv talkshow műsorvezetőt énekli meg - szó szerint. A színházakban már 609. előadásánál tartó műsor a tévében hatalmas botrányt váltott ki nyelvezetével, mert fákkoltak istenesen (vagy ezerszer, állítólag), és kapott benne mindenki, Jézusról pl. konkrétan azt állítja, hogy homokos. A főszereplő David Soul nálunk mint Hutch ismert a Starsky&Hutch-ból, ő alakítja a poklot megjáró, sátánnal kokettáló, és Jézust kissé semmibe vevő műsorvezetőt. A bemutató ellen már jóelőre tiltakozott mindenki, nem sok kellett hozzá, hogy elmaradjon.

Kissé antiklimatikusnak is tekinthető az első helyet megkaparintó Ghostwatch című műsor, mely 1992-ben a BBC adásában volt látható, és a Blair Witch Projectet jól megelőzve ál-dokumentarista eszközökkel egy szellemjárást mutatott be a szokásos klisékkel. Az, hogy ez miért volt annyira felháborító nem tudjuk, de az egyik betelefonáló édes kisfia rosszul lett az elég szarul sminkelt műszellem láttán, és további hasonló szörnyűségek is érték a nézősereget, akik ismételten csak azért tiltakozhattak, mert másfél órán át azt hitték egy műsorról, hogy az valóban egy szellemjárta házat mutat be, miközben a készítők majd összeszarták magukat a röhögéstől.