Az ember reggel felkel, megissza a kávét, felrángatja a göncöt a gyerekre, ledobja az oviban, bemegy a gyárba, este hazamegy, megnézi a híradót valamelyik csatornán, kurvaanyázik egy kicsit a megszorító intézkedéseken, eljátszik a szlovákiai költözés gondolatával, majd lefekszik aludni. Erről is lehet dokumentumfilmet forgatni, csak elég mazochistának kell lenni hozzá, míg a "bandába tömörült tetovált latin bűnözők" című, szociológusok esetében egyenesen nyálcsorgatást kiváltó jelenség, szinte kivétel nélkül sikeres, mert erőszakos is, meg lehet őket valahol sajnálni is, esetleg felhorgad az emberben a törvénytisztelet, és elindul rendet csinálni mondjuk a nyóckerben.

Az amerikai PBS adón (az ottani mérce szerinti közszolgálati adók egyike) nemrég került bemutatásra egy ilyen dokumentumfilm, ami a szokásos majdmostjólmegmondjuk fílingtől elrugaszkodva nem ítélkezett, nem véleményezett, csak bemutatott - de azt rohadt hatásosan. San Salvadorban járunk, El Salvador fővárosában, a Közép-amerikai térség második legnagyobb településén. A várost dúlta már polgárháború, földrengés és most egy új jelenség: bűnbandák zavarják meg az egyébként békés nagyváros mindennapjait. Pontosan ezekről a gengekről szól a film is.

A félig angol, félig spanyol nyelven forgatott alkotásban az egyik ilyen banda mindennapjait láthatjuk, ahogy a 17 éves ifjoncok a beavatást követő első gyilkosságra készülnek, és saját bevallásuk szerint sem érik meg 40. születésnapjukat; a crackfüggő bandavezért, ahogy egy 18 éves tinilányt avat be a bandába (stílszerűen 18 rugást kap a delikvens), és úgy egyébként mindent, amit egy ilyen banda általában csinálni szokott nap, mint nap.

A legmegdöbbentőbb azonban mégsem az, hogy a gyermekkorból épphogy kinőtt kölykök mennyire természetesnek veszik azt, hogy erőszakkal mindent meg lehet oldani, hanem az, amit az egyik bandatag elmesél az 18th Street Gang kialakulásáról: El Salvadorban az ilyen bűnbandák nem nagyon létezhettek addig, míg az USA-ba illegálisan bevándorló családokat onnan ki nem toloncolták, és az ott tapasztaltakat a gyerekek átültették a gyakorlatba. Most egy olyan országban nőnek fel (persze ha sikerül), ahol a bűnbandák elleni küzdelem éves szinten 1 milliárd dollárt emészt fel, és ha hinni lehet a statisztikáknak, az egy főre eső gyilkosságok száma itt a legmagasabb a világon.