Kondor Katalint nem rugdosták meg, illetve rugdosták, csak nem úgy. De kezdjük inkább az elején, mert minden részletben éltető poénforrás fakad. 
A Névjegy című műsor a Kossuthon megy, és Kondor szerkeszti, benne tiszteletreméltó emberekkel beszélgetnek a riporterek, és ezek a beszélgetések évről évre megjelennek egy kötetben is. A legutóbbi, a Névjegy 3, most tavasszal látott napvilágot, és ennek örömére a Magyar Rádió hetedhét országra szóló bulit csapott. Az ünnep maga meg abból állt, hogy behívták az interjúalanyokat a rádió Márványtermébe, és Kondor Katalin újra elbeszélgetett velük. Ez két órán keresztül zajlott, remélhetőleg a Polgári Védelem is nagy erőkkel kivonult, és osztogatott frissítőket. Ja, a "polgárit" nem úgy értettem!
Ez az egész még április 27-én történt, de csak most szombaton került adásba, nem kapkodták el a dolgot, hamar munka ritkán jó. 

A könyv úgy születhetett csak meg, hogy rugdosták Kondor Katalint. A Masszi-Püski könyvkiadó vezetői "voltak olyan kitartóak, hogy az egyébként írásra nehezen kapható, fogható riportert, ez volnék egyébként én, addig-addig rugdosták, képletesen szólva legalábbis, Morvai Katalin kommunikációs irodavezető segítségével, míg le nem adtuk azt a harmincnégy interjút írott változatban, ami ezt a kötetet alkotja." Számos csúnya félreértés fakadhatna abból, ha nem figyelmeztetnék a hülye hallgatót, hogy nem szó szerint kell érteni azt, hogy rugdosták az elnökasszonyt a kiadó vezetői. 

A hallgató debil, nem ismeri ki magát a nyelvben, nem is sejti, mi az a szókép, vagy hasonlat, mert nem találkozott még ilyennel, éppen ezért nem is pályázik a kretén hallgató rádióelnöki posztra, mert mekkora égés lenne - képletesen szólva legalábbis - ha a tökkelütött (képletesen szólva persze!), gyökér (szintén!) hallgató szó szerint venné ("venné" - képletesen értendő!) mondjuk azt a mondatot, hogy "Darabokra törted a szívem!", és Demjén Rózsi gyilkosa ellen feljelentést tenne különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés vádjával. Szóval tényleg nem árt szólni, hogy ez az egész nem úgy zajlott, hogy a könykiadó vezetői megrugdosták Kondor Katalint, hogy aggya oda az aranyat érő interjúkat, közben Morvai Katalin a sarkon figyelt, nem jön-e rendőr, vagy esetleg tevőlegesen is részt vett és magassarkújával az elnökasszony szemgolyóját böködte. Nem, nem, nem ez történt, Kondort csak képletesenszólvalegalábbis rugdalták agyba-főbe, gyomorszájba.

Egyébként ez a nagy nyelvi magabiztosság érthető, hiszen Kondor Katalin épp ebben a műsorban mondta el, hogy ő még ahhoz a "fajtához" (ez most szó szerint? nem igazított el az elnökasszony, nem tudhatjuk) tartozik, akik "megfogható, kézzelfogható könyveken" nőttek fel. Nyilván akkor a másik fajba tartozó idiótáknak kell megmagyarázni, hogy nem valóságosan rugdosták, hiszen ők azok, akik a nem-kézzelfogható, megfoghatatlan könyveken szocializálódtak.    

Ehhez képest kisebb poén Kondor Katalinnak az a félmondata, amit a természeti népekről eresztett meg. Amikor Dr. Papp Zoltán szülész-nőgyógyász arról beszélt, hogy Afrikában évente ötszázezer édesanya hal meg szülés alatt, Kondor villámgyorsan közbeszúrta: "pedig ők ügye természeti népek". Igen, meglepő, hogy noha ők természeti népek, mégsem szelíden dőlnek el, akár a fák, sőt nem is állva halnak meg, mint szintén a fák, hanem inkább ötszázezren. Nem is sorolnám, hogy Afrikában mi mindenben lehet elpatkolni (képletesen!), arról nem is beszélve, hogy aki tényleg úgy képzeli el Afrikát, mint ahol háborítatlan paradicsomi békességben, a természet lágy ölén kempingeznek a négusok a festői akáciák alatt a naplemente fényében, és a doromboló oroszlánok füle tövét vakargatják, az valószínűleg nem a megfelelő kézzelfogható könyveket lapozgatja mostanában.