Jó kérdés, persze a válasz kapásból jön, nézi akinek hat anyja van, kit érdekelnek a kékvérű nők, meg a mósópor, ami a faszom tudja hogy mos (copyright by Lukács)? A helyzet ennél jóval összetettebb, van azért olyan is, aki inkább tesped tovább két Barátok Közt rész között, és nem mozdítja meg az ujját a távkapcsoló gombján - és pont ezek a nézők izgatják a Nielsen Media Research kollektív fantáziáját.

A tévénézési szokásokat mérő szervezet ugyanis novembertől új szolgáltatást kínál a tévéadóknak (egyelőre csak az Egyesült Államokban, de később minden bizonnyal majd itthon is), mégpedig azt, hogy valójában hányan is nézik az egyes programok közé beszúrt reklámokat, azaz kibújik majd rögtön a szög a zsákból: megéri-e mondjuk a Trabant 601 Limousine-t a Jóban, Rosszban alatt hirdetni, ha a nézők a reklám alatt a Viasaton nézik Al Bundyt? A hirtelen támadt érdeklődés okat nem más, mint az adások felvételére alkalmas digitális szerkezetek, azaz nálunk a DVD felvevők, míg az USA-ban a TiVO, rohamos elterjedése: ez utóbbit úgy is be lehet programozni, hogy a reklámokat nehogy felvegye.  

Az elemzők szerint ennek egyenes következménye az lesz, hogy a valóban elmebeteg reklámárak (2,5 millió dollár egy 30 mp-es szpotért a Super Bowl alatt) hamarosan zuhanásnak indulnak, a potenciális tampongyártók egyre kevesebbet fognak költeni ezekre a reklámokra, és alternatív csatornákon keresztül terjesztik legújabb fejlesztéseiket, mégpedig az Internet segítségével. Hogy ez nekünk, vagy a sorozatokat horribilis összegért készítő stúdióknak jó lesz-e, nem lehet tudni, de az biztos, hogy ha a folyamat beindul, senki nem lesz aki megállítsa.