Azt sosem árt eldönteni egy újság szerkesztőinek, hogy nézegetős-lapozgatós újságot akarnak, vagy olyat, amit olvasni is érdemes, de az nem megy, hogy telenyomjuk az oldalakat bazi nagy fényképekkel, aztán rohadt sok apró betűvel, amit fizikai képtelenség elolvasni. Nem sok értelme van ejtőernyő méretű újságot nyomni akkor, ha komoly szemkárosodást okoz a szövegek olvasása, a minden szám mellé ajándékmikroszkópon meg nem akarok poénkodni. 

A gagyi újságok között a Zafír magazin nem ostobaságával, hanem rendőregyenruhához hasonló kirívó jellegtelenségével vívta ki elismerésünket. Azt már rögtön az elején lehet tudni, hogy ez a lap nem a hülye, hanem az okos nőkhöz szól, mert ki is van a címlapra írva, hogy "Nem csak szőkéknek", meg a szerkesztő is elmondja, szóval a célközönség be van lőve: azok a nők, akik nem érzik magukat hülyének. Ez a tipikus eset, amikor nem lehet tudni, hogy egy lapot kinek és minek csinálnak, de valahogy mégis megy a biznisz. Belefutunk a vonatállomáson, mert otthon felejtettük a Da Vinci-kódot, vagy A Da Vinci-kód titkos tanítása című tudományos munkát, szóval ott toporgunk a Relayban, a női magazinoknál, és látjuk a Zafír címlapján, hogy Gallusz Niki, meg Szexi szerepjátékok. És lecsapunk? Csak azért kérdem, mert a többi huszonöt női magazin címlapján kábé ugyanez van, de sokkal profibban megoldva, sőt a Maximában az is ki van mondva, hogy a punci olyan, mint az arc, szóval nagy ám a verseny.

Na, és tegyük föl, hogy megkaparintjuk, és Kőbánya-felső és Miskolc Tiszai pu. között elolvassuk, de ekkor sem fogjuk érezni a sötét erőnek azt a delejes csábítását, hogy ezt megint megtegyük a következő hónapban. Egyéjszakás tévedés. Hacsak nem a Zafír-lány szépségverseny izgat fel minket. De ne legyünk igazságtalanok: a szexi szerepjátékokról végre megtudhatjuk, hogy néha jót tesznek a kapcsolatnak, ugyanakkor nem szabad őket túlzásba vinni, vagy valami ilyesmi. Mindenesetre tanulságos írás.

Aki nem tudná, annak szólok, hogy retro-hullám van, valószínűleg ezért kellett a lapba egy olyan cikk 4-es retro címmel, aminek semmi értelme. Felsorolni, hogy mi történt '84-ben, és berakni mellé pár képet a Dolly Rollról, a Modern Talkingról, meg színes üveggolyókról, az ilyen ötleteket még a wc-papírra nyomott kerületi lapok is ügyesebben oldanak meg, ráadásul nekik nem hetven oldalt kell mindenáron kitölteni, csak húszat.

Aztán az ilyen színes női magazint imitáló magazinba sosem árt egy kamu-étteremtesztelő sorozat, amikor két csajszi a magazin kontójára kajálgat, aztán megírják a kalandjaikat, de azt nem látom, hogy egy grammnyi közük is lenne a gasztronómiához, azt leszámítva, hogy jött ez a meló, hogy ennek a lapnak. Lelkendezni meg mindenki tud, hogy a szilvásváradi pisztráng tényleg a Szalajka-patakból van (mer' a pincér azt mondta!), nem mintha nem lenne tökmindegy, hogy Szalajka, vagy Garadna, mert úgyse a patakból, hanem tenyésztő telepről van, de ne legyünk maximalisták.   

Igazából olyan érzése van az embernek, mintha a Metro Ananászt felpumpálták volna kétszer akkorára, a betűket meg feleakkorára zsugorították volna, de az egész ugyanaz a tartalmatlan ingyenes vicc maradna. Csak a Zafír nem ingyenes. Igen, a legtöbb magyar újsággal nem lenne baj, ha ingyenes lenne.