Utolsó nekifutás ezen a nyáron, és ha így alakul akkor még jó ideig: az RTL Klub ugyanis szeptembertől nem közvetít magyar bajnokikat, így a Léderer féle üvöltözést és Kovács "halottlátó" Kálmánt szerető mazochistáknak más elfoglaltság után kell nézni vasárnap fél 11 tájékára. De ne szaladjunk előre, van még egy meccs, a meccsek meccse (szeretjük ezt a szót), a döntő, melyben az előzetes latolgatás meg mindenféle jóslások alapján nem sokan várták pont ezt a két csapatot, de ettől szép a futball.

A felvezető műsorból nem sokat láttam, (állítólag nem vesztettem sokat) de az meglepett, hogy az All-Star csapatot csak Nagy László, Bicskei Bertalan és Héder Barna képviselte, a többiek még vagy úton lehettek, vagy máris felbontották a szerződésüket a bevezetőben taglaltak miatt, ki tudja. Amit elcsíptem a pre-game show-ból (igen, direkt vagyok anglomán) az túl sok meglepetést nem okozott, hiába, ezen a téren nehéz újat mutatni, két csapat útja, legszebb pillanatok lassítva, ölelkező német kapusok és így tovább.

A meccset egyébként kedvenc kocsmámban néztem végig, és az anyalap nagyszerű találmányához (szakkomentátor) hasonlóan a debreceni Videó Presszó törzsközönségének megjegyzéseivel színesítem a kommentárt, hátha. (A képen látható, igen szellős kocsmabelső egyébként az első félidő végére megtelt.)

A mérkőzés kezdete előtti pillanatok a tippelés jegyében zajlanak, a stúdióban mindenki óvatos, nem akarnak állást foglalni istenigazából, a kocsma legénysége már bátrabb, van aki a félidő X, vége X kombinációval is kacérkodik, de megelégszik az első etapra feltett 10.000 forinttal, erre is lehet nyerni 29-et. Általános vélekedés szerint a franciák az esélyesek, de Shilton, az egykoron szebb napokat látott kispályás kapus szerint 2-1 az olaszoknak, de lehet, hogy nem - a határozatlanság okát a Borsodi-centeskörte kombinációban látom, lesz ez még jobb is a végére.

Elkezdődik a mérkőzés, 3 perc sem kell, Henry máris a gyepen, "nem volt semmi", mondja Boci, a tulaj, "geci ez a Cannavaro" kontráz Gazsi, de ő német drukker, így lehurrogják: "hova tegye a vállát?" Az ismétlésből kiderül, hogy Cannavaro tehette volna a vállát sok helyre, de ezek közül Henry állkapcsa volt a legszimpatikusabb, ugye, hogy a bajor kalapos Gazsinak volt igaza. Flóri ugyanezt "sajnálatos eseményként" emlegeti, utóljára gimnáziumi történelemtanáromtól hallottam ezt, így, OSE volt a betűszó, Októberi Sajnálatos Eseményeket takart.

A hetedik percben előzi meg az amatőr szakkomentáror brigád a profikat, Zidane pofátlan 11-ese után elhangzik az egyik kedvelt panel, "most lesz jó a meccs". Flóri 2 perc késéssel jelenti ki ugyanezt, eddig 1-0 ide. Kisvártatva egyenlít Materazzi, a szénné varrt 193 centis középhátvéd, Hajdú B. meg is jegyzi, hogy rajta látható a legtöbb tetoválás, biztos erről is van valami statisztika. Barthez kopasz feje láttán mindenki Mitterandot vízionál rá, de nem jelenik meg. Hol van Kovács Kálmán, amikor szükség van rá?

HB kicsit többet beszél a szokásosnál, a döntő izgalma úgy látszik, rá is hatással van. Vagy egy statisztikai zsebkönyv, vagy egy rohadt jó netes adatbank segíti a munkáját, 20 perc alatt többet tudtam meg a vébék eddigi olasz ill. francia játékosairól, mint szerettem volna. Hányas lába van Lukatóninak? Timi, a pultoslány az olaszoknak drukkol, pedig Nesta nem is játszik.

Ribery a képen, mindenki megretten, de megússzuk, nem jön az anekdota a balesetről, de mire ezt kigondolom, Hajdú B. hátbatámad, és egy hónap alatt HETEDJÉRE tudom meg, hogy miért néz ki így az arca a francia szélsőnek. Hülledezünk. Közben nem sok minden történik a pályán, Flóri próbál egy bonyolultabb kispályás hasonlattal élni, de rosszul teszi, a pultnál vén rókák ülnek, és kiröhögik. 2-0 ide. A 33. percben húzunk el istenigazából, Ribery letapossa Perotta lábát, Flóri szerint semmi nem történt, a kocsma népe felhördül, és igaza van: a visszajátszás minket igazol. Már 3-0, csúnya lesz ez, Flórián.

A szünet előtt Urbán végleg elássa magát, "döntőben vagyunk, mindkét csapat érzi, hogy döntetlen a meccs", szerény véleményünk szerint tudják is, ha nem, akkor akár a bírótól vagy a szövetségi kapitánytól is megtudhatják, végső esetben ott az eredményjelző is. A szünetben Héder Barna francia erődemonstrációért kiált, felsejlik előttem egy 300 kilóval az olasz 16-oson belül fekvenyomnó Viera, minden bizonnyal helyre tenné a dolgokat. Bicskei is erővel kapcsolatos kérdést kap, pedig látszik a szemén, hogy karikázni, meg nyilazni szeretne kis képernyőn, taktikai felállásokról és kapussorsokról adomázni, de Héder csak nem szakad le a témáról. A második félidőben teljesül az óhaj, az első 5 percben olyan nyomás alatt tartják a gallok a talján kaput, hogy ihaj.

HB a szünetben szingaléz számmisztikusokkal és összeesküvéselmélet-gyártó kisiparosokkal tárgyalhatott, mert zavaros monológba kezd a Rolling Stones turnédátumai, Alonso győzelmei és a pápa nemzetisége közötti összefüggésekről, és kiderül, hogy vagy a franciák, vagy az olaszok nyernek, de mindenképpen egy futballcsapat - minden más eredmény meglepetés lenne. 5 perc sem telik el, amikor szépít az RTL: "Zambrotta jobb küllővel teszi ki a labdát", "Höjj!" horkan fel az értő közönség, ez belterjes duma, olyan, mint a "nagy papír" a jó keresztlabdákra, de persze ez sem Urbántól, hanem HB-től jön, mindenesetre 3-1, jó lesz vigyázni.

Semmi ok az aggodalomra, jön Flóri "bütyök a bütyökkel talákozik" mondata, és helyreáll a rend, 4-1 ide, hátradőlhetünk. A 75. percben végképp eldől minden, Hajdú B az RTL kispályás csapatába invitálja Zidane-t, ezzel behozhatatlan hátrányba sodorja csapatát, Gazsival elégedetten nézünk össze, egy ilyen lédereres megjegyzés a szabályok szerint kettőnek számít, 6-1.

A hátralévő időben nem sikerül feljebb jönni az ellennek, sőt, Urbán Lippit kritizáló, "én már a németek elleni meccsen is megmondtam, hogy nincs elég támadójuk" mondata végképp kiveri a biztosítékot néhány lelkes rajongónál, mert ugye azt a meccset megnyerték az olaszok, mihez nem volt elég a támadósor? Camoranesi lecserélésekor HB megjegyzi, hogy az olasznak Zidane meze és a Jules Rimet kupa kellene, Urbánnak az első is elég (talán ezért is tart itt a magyar futball), aki az utóbbit megtalálja, jutalmat kap, mert ellopták a braziloktól annak idején.

Volt még egy aránylag eseménydús hosszabbítás, Zidane elmebajjal, és Domenech hisztivel fűszerezve, de a csapatokhoz hasonlóan az RTL és a kocsma legénysége is elfáradt, csak a sörre tudunk koncentrálni, és a 11-esekre, nyernek az olaszok és Hajdú B szerint ezzel rendbeteszik megtépázott renoméjukat (budabotrány, stb.), ami a magyar-horvát EB pályázatnak cseppet sem tenne jót, így most ellendrukkolunk.

Vége tehát az egy hónapos őrületnek, a hölgyek minden bizonnyal kitartottak, az urak jól szórakoztak, négy év múlva találkozunk.