Két dolgot nagyon utálok: ha egy reklámújságról nem vallják be, hogy reklámújság, és ha egy reklámújságért fizettetni akarnak velem.

A Sportpiac egy tök átlag mezei outdoor magazin lenne a szokásos és baromi unalmas jótanácsokkal a vízhólyag, meg a moszkitók ellen, meg álpraktikus útmutatásokkal, hogy hol surfölhetünk Ausztráliában, szóval átlagosan semmitmondó fényespapíros parasztvakítás lenne hülyegyerekek részére, ha nem pakolnák tele a lapot „terméktesztekkel”. Bakancsteszt, napszemüvegteszt, meg amit akartok, a júniusiban épp napszemüveg és túrafélcipő. Csak az a baj, hogy az ilyesmit nem tesztnek hívják, hanem tök máshogy. Az ember ugyanis azt várja egy teszttől, hogy megmondja melyik cuccnak mi az előnye, mi a hátránya, melyik nem ajánlott, és melyik igen, nem pedig egy marketingrizsát a legújabb fejlesztésekről. A túracuccoknál ugyanis nem utolsó szempont, hogy tényleg megbízhatók legyenek. Elég bosszantó meglepetés, ha a varrás foszladozni kezd egy kéthetes túra első hetében. Ráadásul itt is az van, mint mindenhol, gyakran a márkanévért és nem a minőségért kell fizetni mondjuk egy tizessel többet.

Egy szó, mint száz: a Sportpiac tesztjei valójában tetszetős reklámszövegek, ahol minden termék tökéletes és nem is tudunk választani közülük, annyira gyönyörű az egész. És ezt a tök átlátszó kamut az sem menti, hogy fel van sorolva egy csomó infó, meg tanács a napszemüvegekről, cipőkről, hiszen ezeket az infókat az outdoor üzletek katalógusaiból, honlapjairól beszerezhetjük tök ingyen „Milyen hálózsákot vegyek?” címszó alatt. Vagy esetleg megkérdezhetjük orvosunkat, gyógyszerészünket.

A Sportpiac bárminek is álcázza magát, akkor is csak egy reklámmagazin, amin önmagában röhejes lenne kiakadni, de nem hiszem el, hogy a reklámokból befolyó pénzből, plusz az eleve magas fogyasztói árból olyan igénytelen cikkekkel lehet csak föltölteni a hírdetések között maradt lukakat, mint amilyen például a videózás mesterfogásairól szóló írás, amelyben olyan fölszólításokkal lepnek meg minket, mint „Ismerd meg kamerádat!”, „Ne remegj!”, „Keresd az érdekes nézőpontokat!”

Oké, ne játsszuk a hülyét, értjük mi, hogy nem a puszta véletlennek köszönhetően ilyen gagyi ez a dolog: ráírjuk, hogy sportpiac, meg „sportkultúra-magazin”, lehúzzuk a reklámozókat, meg azt a néhány idiótát, aki 4 kilóért megveszi, aztán szevasz. És akkor ehhez hozzájön még az ingyenes terítésről, a „read only” dologról szóló mézesmadzag a reklámozóknak, vagyis hogy a fogorvosi rendelőben a bénító injekció, meg a tömés között az olvasói agyba vésődik majd a jótanács, hogy „Nagyon fontos, hogy a jó focicipőben ne lötyögjön a lábunk!”, és ezzel együtt az összes cég neve.  

De vajon kevesebben lapozgatnák a szépségszalonokban a lapot, ha nem tesztnek hívnák az ajánlókat, hanem reklámnak és esetleg egy fokkal értelmesebb cikkekkel fárasztanák az olvasó szemét? A fogyasztókhoz ugyanúgy eljutnának a reklámüzenetek, de nem egy tartalmilag igénytelen kiadvány segítségével. Szóval miért kamuzik egy lap, ha nem érdemes? Szimplán magyaros tahóságból. Viszont a Bódi Sylvi fotósorozat legalább igazi.