Nem vagyunk nagy rajongói a pléjbekkelő televíziós műsoroknak, éppen ezért nem vagyunk hajlandók azt sem megnézni, ahogy mondjuk a Hooligans "zenekar" az RTL Klub reggeli műsorában úgy tesz, mintha, pedig nem is, de a BBC Top of the Pops című korszakalkotó műsora pont 42 év után ért csak véget, így érdemes megemlékezni róla.

Történetünk 1964 január 1-én kezdődik, ekkor indult az eredetileg hat adásra tervezett könnyűzenei szórakoztató műsor karrierje. A képen látható úr nem más, mint DJ Saville, és rögvest belecsapott a lecsóba: az első fellépő a Stones volt, az I wanna Be Your Man című szerzeménnyel, az adást pedig a listavezető Beatles zárta - nem is csoda, hogy megvesztek érte a fiatalabb nézők. Saville egészen 1984-ig meg is maradt a műsor mellett, ezzel ő lett a leghosszabb ideig a Top 40 dalait felkonferáló műsorvezetők abszolút csúcstartója.

A Top of the Pops sikerének titka persze nem a felkonfokban rejlett, hanem az aktualitásban: minden héten megmutatták a listavezetőt, és - szigorú szabályok betartása mellett - az éppen aktuális új slágereket is. (1997-ig mellesleg nem lehetett olyan előadókat a műsorba meghívni, akik az adott héten visszaestek a slágerlistán.) A fellépők legtöbbike élt a műsor szerkesztői által felkínált lehetőséggel, és rátátogtak a felvételekre, de akadtak olyan bátrak is, akik megpróbálták élőben előadni számaikat - több-kevesebb sikerrel, ezért a 90-es évek végétől mindenkit arra bíztattak, hogy csak ugráljon nyugodtan, a zenét meg bízza a technikusokra. Egy-két slágerlistás előadó beintett a lassan piacvezetővé váló műsornak, és nem volt hajlandó playbackelni, de a legtöbben beadták a derekukat, és még az olyan kőkemény arcok, mint Lemmy (8 hakni) vagy az Iron Maiden (7 alkalom) is megjelentek a képernyőn. A csúcstartó nem a fent látható férfi a hülye napszemüveggel a fején, hanem Cliff Richard, a maga 115 (jézusom) fellépésével.

Miért kellett akkor befejezni a sikersztorit? Egyszerű: a 24 órás zenecsatornákkal szemben hetente képernyőre kerülő műsor kifulladt, folyamatosan vesztett a nézettségéből, így semmi értelme nem volt tovább folytatni. Mondjuk olyan nagyon mi sem siratjuk, de legalább voltak annyira tökösek, hogy képernyőre engedték a Sex Pistolst.