Lehet Gyurcsány Ferencet szeretni, én meg nem tilthatom senkinek; lehet lobogtatni a piros táblákat, sőt be is lehet lépni a pártba. Lehet Gyurcsány Ferencet porban csúszva tisztelni, mert mégiscsak miniszterelnök, akár lehet őt orákulumnak tekinteni is; sőt az valószínűleg segít a reformkor elviselésében. De mindezt köztévés riporterként csinálni, na az azért minősített belehúzás.

Oké, Krizsó Szilvi gyesen van, Kálmán Olga meg az ATV-n, és nem vezethet minden MTV-műsort Baló György. A szólás szabadságát pedig történetesen Győrffy Miklós vezeti, márpedig Gyurcsány oda akart bemenni, vagy mindenképp vasárnap akart interjút adni, mindegy is, hogyan, de a találkozó létrejött. Ilyen interjút a Hír TV-n kívül nem lehetett látni eddig. Riportert, aki minden kérdésénél elnézést kér, hogy egyáltalán kérdez. Hogy alkalmatlankodik. Nem akarja kellemetlen helyzetbe hozni. Alákérdez, helyesel, bátorít. "Olyan jó, hogy nem kell félni!", lélegez fel hálásan, amikor megmondják, mennyire nem kell. Bokros nevét, bevallja később, kerüli veszettül, és ő kér elnézést, amikor Gyurcsány kimondja. Tán jobb volna, ha a miniszterelnök úr kérdezné magát, ő ahhoz is jobban ért. Vagy felolvasna a blogjából. Győrffy addig hozhatna neki frissítőt, mogyit, snapszot.

Megigazíthatná alatta a párnát. Végül is ez volt a cél.

Lehet a köztelevízióból köpőcsészét csinálni, volt rá példa. A legjobb módja ennek, ha olyan riporterhez szokik oda a kormányfő, akinek a szerepálma az, hogy kiskutya formájú papucs lehessen. Csak ebből ugye az lesz, hogy lassanként undorodni kezdenek tőle a nézők, és néznek inkább mást. Most ennél élesebb a verseny: már két órával az MTV előtt nem más, mint Sváby András újrakezdő riporter kérdezte Gyurcsányt. Biztosan nem érezte olyan jól magát, mint Győrffynél, és nem tudta olyan világosan kifejteni, mennyire nem kell félni, de legalább nem volt totál nevetséges az egész.