Néha bizarr dolgokra akad az ember az éterben is. Az Első Pesti Egyetemi Rádió (EPER) a 97.0-n sugározza be a Múzeum krt. környékét, de neten keresztül is hozzáférhetünk, így megismerkedhetünk hazánk egyik legcsúnyább honlapjával. Persze kisközösségi rádiókkal kötözködni nem szép dolog, hiszen a műsorkészítők ingyen, és hobbiból csinálják az egészet, ráadásul a műsorok nagy része zenei, és ezek teljesen rendben is vannak. A műsorok egy másik része viszont egyetemi előadás, ami elméletben nem rossz ötlet, mondjuk, ha valaki lemaradna az óráról, akkor itt vissza lehetne hallgatni. De ilyesmire pont nem használható, mert véletlenszerűen kerülnek fel az előadások, úgyhogy az egésznek inkább csak ilyen fapados Mindentudás Egyeteme jellege lesz. Szóval, ha az ember véletlenül a honlapon jár, és elkezd kattintgatni, akkor például belefuthat a 2005. májusában a rákosi bevágásnál tartott őslénytani terepgyakorlat hangfelvételébe, és meghallgathatja, hogy mi a helyzet a mérges csigákkal.

A kegyetlen meglepetések a bölcsész-szektorban várják az embert. A kedvencem a Mitagadás című műsor. Eleve nem sok jót ígér az az önmeghatározás, hogy "öncélú kulturális izé", és a balsejtelmek csúnyán beigazolódnak. Három ember hangklippeket készített a közhely témájában, ezeket sorban lejátsszák, aztán egymás produkcióit dícsérik. Hát az ilyesmi kiváló bölcsész ötlet. Nem ártana, ha lassan díjakat is osztanának egymásnak.

Egyébként is baromira túltengenek a totál hallgathatatlan költészeti műsorok, például a Csonkahold, amiben hetenként egy csóringer fiatal költő olvassa föl a verseit, majd gimnáziumi szakkör szintjén elemzik is a jelenlévők. És olyan nagy kérdéseket tesznek fel a költőnek, hogy "tehát a válság egyfajta fogság?"

A pesti lénytanban ismerősek biztos örülni fognak annak, hogy maga Marczinka Csaba, a széldzsekis magyarnarancsárus költő is birtokol itt műsoridőt Cool-csőr címmel (külön felhívnám a figyelmet a címválasztásra). A műsor érdekessége, hogy Csaba úgy minden ötödik kérdés után elbizonytalanodik, hogy mi legyen akkor most, zene, vagy menjen tovább a beszélgetés.

Igazából az az érzése az embernek, hogy ami nem zenei műsor, vagy nem egyetemi előadás, abban mind fiatal költők szerepelnek. Hihetetlen, hogy mennyi fiatal tehetségtelen költő van hazánkban, aki még érettségi után sem nőtt ki a dologból és rendületlenül nyomatja a legfárasztóbb bölcsész-közhelyeket. Ezekkel a műsorokkal a legnagyobb probléma az, hogy kábé ahhoz az öt emberhez szólnak, aki készítette őket, és ez még egy kisközösségi rádió esetében is nagyon gyér. 

Viszont ez a nonprofit dolog, meg a bizarrság azért igazi csemegéknek is helyet ad. Most éppen a Piliszentiván-hajnal-erdőszéle című hangfelvétel szól. De legjobb és legbrutálabb műsor mégiscsak a Bioakusztika című sorozat, amelyben madárhangokat hallhatunk hétről hétre, lassítva, gyorsítva, rendesen.