Az egyetemek kommunikáció tanszékei tulajdonképpen óvóhelyek a napi rutin elől menekülő újságíróknak: a legtöbb helyen bárki tarthat órát, aki ismer valakit, aki már tart órákat, az egyetlen feltétel, hogy meg tudja mondani, hány karakter is egy flekk. Vagy legalább gyorsan tudjon mondani egy számot hatszáz és háromezer-kétszáz között. (Egy ilyen óraadói állásnak egyébként ki nem örülne? Hiszen még pénzt is adnak azért, hogy fiatal, miniszoknyás lányok előtt fényezzük magunkat, úgy szakmailag, mind emberileg).

De hát Magyarországon csak az nem jár kommunikáció szakra, aki zöldséges akar lenni, ezért teljesen felesleges erőltetni a minőségbiztosítást: aki újságíró lesz, amúgy sem az egyetemen tanulja meg a szakmát.

De hogy miért is írtuk le mindezt? Egyrészt lassan mi is szeretnénk óraadóként állást kapni egy ilyen intézményben, másrészt olvastunk kicsit a Kodolányi János Főiskolán tartott II. Alba Média fesztiválról.

A szekesfehervar.hu cikke alapján a helyi kommunikáció tanszék által rendezett fesztivált Győrffy Miklós tanszékvezető az alábbi ünnepélyes mondattal nyitotta meg:

„Ha én idejárnék és kommunikációt tanulnék, a fenekemet a földhöz verném örömömben, hogy ilyen médiaszemélyiségekkel lehet találkozni..”

És, hogy kire gondolt Győrffy Miklós, miközben éppen a seggét csapkodta ütemesen a konferenciaterem padlószőnyegéhez? Hát mondjuk Azurák Csabára, aki tényleg az egyetlen ismert televíziós médiaszemélyiség, aki a Kodolányin végzett, de állítólag a fesztiválon Torres Dani és az Irigy Hónaljmirigy is fellépett.

Egyébként a programot böngészve voltak érdekes előadások, de akkor is: Győrffy Miklós mellett ki veri még a fenekét bármihez is Árpa Attila vagy éppen Jakupcsek Gabriella kedvéért?