Nincs mit szépíteni: az olcsó show-elemekkel fölütött (megújított) Mindentudás Egyeteme egy terráriumhoz hasonlít, amelyben megtekinthető az értelmiségi interaktív üzemmódban.

Az új sorozat új helyszínen, új díszlettel vágott neki, a nem fogják kitalálni, de új szemeszternek. A kékes derengésben úszó Jövő Háza Teátrum nézőtere olyan, mint az őrült tudós titkos bázisa a James Bond filmekben. Az előadó mögötti tér viszont egy őrültekházás-doktor kaligaris cementbarlanghoz hasonlít, a Tudós2 mögé letámasztott óriásfregolival kiegészülve pedig az egész kompozíció joggal sorolható a nyugalom megzavarására alkalmas eszközök közé, melynek birtoklását a törvény egytől öt évig terjedő szabadságvesztéssel bünteti. Talán a talponállók hangulatát szerették volna megidézni azzal a könyöklőpulttal, amely mögött Tudós1 értekezik, a nikkelezett Salgó állványra applikált golyóálló üveglapok alsó polcain a gyerekek is elfogyaszthatják a maguk málnaszörpjét, amíg a gyémánt-szinten apu fröccsözik. Ezek a fröccsöző pultok egyébként még a régi szériából maradtak a javított kiadásra, de ez nem mentő körülmény.

A nézettséget nem növeli, de az idő fecsérlésére kiválóan alkalmas ötlet a közönség megszavaztatása. A hallgatóságnak feltett kérdések komolysága egyébként erősen emlékeztet a tinimagazinok „milyen szerető vagy?” típusú tesztjeire, viszont így az interaktivitás jelszava végre kitűzhető a faliújságra. Amikre büszkék vagyunk.

További show-elemként felhasználnak egy Tudós2-t is - olcsó játék -, aki a színpad széli szamárpadban, egy formatervezett hokedlin kuporogja végig Tudós1 előadását, hogy a végén hozzáfűzze azt, ami éppen eszébe jut. Gondolom, ez meg lenne akkor a „dialógus”, amit az interaktivitás mellé szolgálnak fel.

Egyszóval valami félreértelmezett korszerűség jegyében sikerült a gagyi irányába tessékelni ezt az egyébként becsületes ismeretterjesztő előadássorozatot, miközben világos, hogy a parasztvakító effektektől nem fognak a műsorra rászokni azok, akiket eddig sem érdekelt Az emberiség útja a nanovilág felé.