Hogy miért kihagyhatatlan a Receptklub? Kovács Lázár odaégeti a kaját, mert elfelejti kikapcsolni a gázt, Kaszás Géza belegabalyodik a mondataiba, hálistennek!, mert így legalább elterelődik a figyelem a sületlenségekről, amiket Géza szövegírója írt össze. Lázár egészen mást önt az ételbe, mint amit kéne, de nincs gond, az is mehet bele. Géza pedig dob egy hatalmas hátast a Balaton jegén, de hogy hogyan került oda, azt hosszú lenne elmesélni.

A hamar unalmassá szürkülő egyszemélyes főzőcskékkel szemben a Receptklub kétszemélyes show-műsorként, konyhai burleszk-ként is fogyasztható - jó húzás volt két kemény szittya legényt kamerák elé állítani. Néhány adás már-már egy szilveszteri kabaré mozgalmasságát súrolja, amelyből a bakiparádé sem maradt ki. Viszont a szerkesztetlenség itt nem amatőrséggel jár kéz a kézben, és a bakik nem a tökéletes impotencia indikátornövénykéi, a vágatlan műsor szépségei tárulnak föl. És végül is a főzés hangulata pont ilyen, főleg, ha zsírtól csöpögő bajszú, hurkaujjú és remegő tokájú harcostársaival főz vállvetve az ember. A főzés olyan, mint egy csata. Mert ahol főzés van, ott mocsok, gőz, kozma, zűrzavar, fejetlenség, és amelyik főzőműsor ezt eltagadja, az a főzőműsor hazudik, monnyon le!

Koleszterintől belassult vérkeringésünk felpezsdült februárban, amikor Géza és Lázár disznótoroztak is. Igaz, azt nem láthattuk, ahogy Pista bátyám, a böllér nyakon böki a jószágot, de egyébként mindent. Végre egy receptműsor, amelyben a disznóvelő, és a frissen sült hagymás vér is ott gőzölöghet az asztalon, nem csak mindig a joghurtos brokkoli, meg az olasz kaják, amiket a magyarok úgyis eleve a tésztánál elrontanak. 

„Hozzávalók: 30 dkg alvadt vér” – és ezzel mindent elmondtam.