Képzeljünk el egy nagyon modern, nagyon kortárs magyar drámát, amiben elhangzanak trágár, obszcén szavak és kifejezések. Ha ilyesmit le akarunk adni a tévében, akkor két megoldás kínálkozik, az egyik, hogy kiírjuk előtte, hogy 16 év alattiak csak szülői felügyelettel, plusz egész végig ott fog virítani az idétlen karika, a másik megoldás, hogy nem adjuk le sehogy, mert fúj.

Van egy harmadik megoldás is, de ilyesmi normál embernek eszébe se jut: kisípolni az elcsattanó bazmegeket, felfakadó kurva anyádokat. Ez elég nagy hülyeség, hiszen az író nem azért írta bele, mert be volt rúgva, és a színészek sem azért mondják, mert nem vették észre a rejtett kamerát.

Szóval ugyanez a helyzet a zeneszámokkal, így például az Európa Kiadó Egy igazi hős című számával is, amelyet a Dob+ Basszus legutóbbi adása járt körül. Van ugye, az a sor, hogy „A kurva életbe egy igazi hős!”, amiből az egyik szó ki lett fütyülve, lehet találgatni, hogy melyik.

Akkor vegyük sorra a dolgokat. Körülbelül kilencéves gyerekek ennél sokkal cifrább káromkodásokat ismernek, de őket rohadtul nem érdekli, hogy mit hallgattunk 83-ban, tehát az a két darab 12 éves, aki megtekinthette a műsort, valószínűleg átsiklott a sor fölött. De szerintem a Dob+Basszust inkább a 20-tól 50 évig terjedő korosztály nézi, akiknek meg teljesen mindegy, hogy ott van-e a korhatár-karika, vagy nincs, szülői felügyelet híján is megnézik. Vagyis a karika megspórolása volt az ára egy dalszöveg megcsonkításának, ráadásul belesípolni egy muzsikába… hát, izé.

Egyébként lett volna egy negyedik megoldás is, szerintem ez a legjobb: föl lehetett volna énekeltetni Menyhárt Jenővel újra a számot, azzal az apró változtatással, hogy „A teremburáját egy igazi hős!”

És akkor a négyévesek is megnézhetik, akár szülői felügyelet nélkül.