Páncélozott párttitkári Volgaként dübörög a kampány, az elkötelezett baloldali érzelmű újságíró néha már azt sem tudja, hogy hova nyaljon, mire kinyújtaná a nyelvét már rég máshol van Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr, hogy áldja meg őt ezért Horn Gyula és Rosa Luxemburg.

A Népszava persze ennél elkötelezettebb érzelmű már nem is lehetne, zihálnak is rendesen az erőlködéstől, és addig üvöltik, hogy „Húzzunk bele!”, amíg csak egy ér dübörögni nem kezd a halántékukon. A szerdai számban például a vezető anyag címét (Gyurcsány: Húzzunk bele!) megismétlik a harmadikon is (Gyurcsány: mindenkire szükség van, húzzunk bele!), hogy mindenki megértse, hogy bele kell húzni, na, húzni bele, rendületlenül. Meg belehúzni is.

Ezzel még nem lenne baj, és hát az sem tragédia, hogy Orbán Viktor beszédére csak egy széljegyzet jutott a lapban, hiszen csak a mozgalom eszméit át nem érző mensevikek mérik kilóra a pártatlanságot, de azért a politikai beszédet színező kampányriport már a mi munkásőrmenzán edződött gyomrunk is megviselte.

Egyébként megbízható forrásból úgy értesültünk, hogy ennek a riportnak létezett egy bővebb, vágatlan verziója is, amelyet azonban a polgári és fehérterrorista erők támadásaitól félve cenzúráztak. Az eredeti cikk végén a riporter összefut Gyurcsány Ferenccel a fagyizóban, átöleli, majd a meghatottság könnyeivel küszködve megkérdezi a miniszterelnököt, hogy nem adna-e nyalást a fagylaltjából. „Vanília” – suttogja eksztázisban a riporter az utolsó bekezdésben, majd lehajol és egy hirtelen ötlettől vezérelve megnyalja Gyurcsány Ferenc kézzel varrt bőrcipőjének talpát is.