Gyermekkorunk egyik kedvenc bábfigurája, a kétbalkezes kecske jutott eszembe az American Inventor (Amerikai Feltaláló) c. kvázi valóságshow első adása láttán, nem lógna ki a felhozatalból.
Simon Cowell jegyzi a műsort, az American Idol (nálunk Megasztár) egyik zsűritagja, aki iszonyú cinkelős stílusa miatt lett közönségkedvenc/első számú közellenség, kinek hogy. Ebben a műsorban nem a jövő nagy pop-ikon reménységét, és még csak nem is Donald Trump jövendőbeli munkatársát keresik, hanem az igazi, egyetlen, hamisítatlanul amerikai feltalálót.
Vatdöfákk, gondolja az ember, jogosan, mert mi a fenét lehet kihozni egy ilyen ötletből? Addig rendben van, hogy tartanak válogatókat a nagyvárosokban (a pilotban LA, San Francisco és NY) ahol az egy főre eső elmeháborodottak száma jóval nagyobb, mint Bumfuck, Ohio körzetében, aztán kiválasztanak X emberkét, akik továbbjutnak, és… Na ez az. És? Utána megint ugyanazt a találmányt vezetik elő? Vagy lesz spontán feltalálás? Időre megy majd az új écesz megvalósítása?
A zsűrit már az első adásban sem irigyeltem, rögtön elsőnek érkezett egy fogorvos, aki feltalálta a hordozható budit, amibe csak pisilni lehet: egy bazi nagy öltönyzsákból, és egy belül ízlésesen elrejtett kis zsebből áll a dolog. Szükség esetén az ember kibontja a helyre kis vállra akasztható tartójából, majd annak takarásában belevizel az erre a célra rendszeresített kis zacsiba, behúzza a zipzárt, leveszi magáról, és kész is. Nem hülyéskedek, a fazon egy tömött buszmegállóban ki is próbálta. És így tovább.
Persze okoskodok itt, és hiába töröm az agyam, nem tudok feltalálni semmit, szóval lehet abba kéne hagynom a fikázást. Egy ilyen műsor célja az, hogy szórakoztasson, amit maximálisan el is ért azzal, hogy az ember csak tesped a tévé előtt, és más faszságán röhög teli szájjal. Majd ha jön a hazai verzió (mert fog jönni, arra mérget veszek, és nem az Ecopoly-ra célzok, hanem egy igazi feltalálós műsorra) meg lehet mutatni mindenkinek a magyar virtust, Moldova György pl. kismacska alakú vérnyomásmérőről, és bádog úszónadrágról írt anno a „Lakinger Béla zsebcirkálóban”, nem lógna ki vele itt sem.
