Az HBO mindig tudott jó sorozatokat csinálni (Sopranos, Drót, Sírhant Művek, jön a Róma) és ez alól a Deadwood sem kivétel. Egy, a műfaj szűkre szabott korlátait igencsak feszegető westernről van szó.

Mielőtt bővebben fejtegetném, egy pár tisztázni való dolog: az USA-ban két nagy sorozat-halmazt lehet elkülöníteni, a network (szabadon fogható, NBC, CBS, ABC, FOX) és a cable (kábel (hehe), Showtime, F/X, HBO) fajtákat. Miért is fontos ez? Azért, mert a kinti prűd hozzáállás miatt a "Hogy b...á meg egy talicska aprómajom!" Tony Soprano mondat még éjfél után sem mehet le egy network csatornán, - nem is beszélve a Rómában rövidesen itthon is látható véres-dugós jelenetekről - míg kábelen azt sugároz az ember, amit akar.

A Deadwood pedig az a sorozat, amelyik még a kábelen is kiverte a biztosítékot.

1876-ban kezdődik a történet, Dél-Dakota állam Deadwood nevű "városában", ami tulajdonképpen nem több, mint egy sátortábor, és egy pár összetákolt deszkaépítmény (Saloon, meg Hardware Store feliratokkal, ahogy kell) a Black Hills lábánál. Aranyat találtak a környéken, és minden szerencselovag ide tart, hogy megggazdagodjon, de csak egy párnak sikerül. (Rövid történelmi háttér: ez a terület anno a dakota indiánok tulajdona volt, az USA mint olyan még nem ért el idáig.

Ez azért lényeges, mert az államok törvényei itt nem érvényesülnek, nincs igazságszolgáltatás és végrehajtó hatalom sem, tehát tulajdonképpen mindenki azt csinál, ami neki tetszik.) A várost kimondva-kimondatlanul Al Swearingen (Ian McShane) irányítja, egy bordélyház/kocsma/kaszinó tulajdonosa. Egy irgalmatlanul sokat káromkodó, brutálisan kegyetlen és aljas figuráról van szó, aki semmitől és senkitől nem riad vissza a céljai elérésében. Fő ellenlábasa a kezdetben makulátlan Seth Bullock (Timothy Olyphant), a Montana államból érkező ex-seriff (konfliktushelyzet #1), aki új életet akar itt kezdeni, stb.

A 13 részes szezonok sok mellék- és két-három főszálat visznek végig, így ha az ember kihagy egy-egy részt, nem biztos, hogy képbe kerül azonnal, de minek hagyná ki az ember azt a sorozatot, amelyikben ilyeneket szólnak, hogyaszongya "Those who doubt me suck cock, by choice!" És ezzel elérkeztünk a sorozat egyik markáns jellemzőjéhez - a káromkodáshoz. David Milch, a kreátor, évekig kutatatta a Vadnyugat történelmét, és arra a következtetésre jutott, hogy a "Hölgyem, tudna készíteni valami harapnivalót egy megfáradt vándornak?" típusú mondatok csak igen kevés ember száját hagyhatták el egy ilyen vidéken, vett egy nagy levegőt, és olyan dialógusokat írt, melyekben a fuck és a cocksucker többet szerepel, mint bármi más szó vagy kifejezés. Ez a szabadszájúság természetesen megosztotta a közvéleményt, nagyon sokan elborzadtak a minősíthetetlenül mocskos szájú karakterek hallatán, de rengeteg olyan hardcore rajongót is szerzett ezzel a sorozat, akik képesek elfogadni azt, hogy a politically correct angol nyelv, mint olyan, nem volt jelen 1876-ban, és kész.

Brutálisan nyers és durva világot tár elénk, melyben ha jól megnézzük, igazán makulátlan "fehérkalapos" hős nincs is. Vér, mocsok, könnyek, árulás, tökéletes korrajz, történelmi alakok (Wyatt Earp, Wild Bill Hickock, Calamity Jane, Seth Bullock, Al Swearingen - ezek az alakok mind élő, hús-vér személyek voltak, és meg is fordultak a városban annak idején), mi kell még?

Csak javasolni tudom mindenkinek, hogy szerezze be ezt a kis gyöngyszemet (2 szezon ment le eddig, nyáron jön a 3. és már a 4.-re is megvan a megrendelés).

Itthon rövidesen megjelenik az első szezon, ha olyan kiállításban, mint a kinti, akkor különösen érdemes beszerezni, a díszdoboz az egyik legszebb, amit láttam.