Mileyn az a sorozat, amire Joss Whedon, a Firefly és a Buffy atyja azt bírta mondani, hogy Best.Show.Ever?

Adva van egy Neptune nevű kisváros, abban egy apa-lánya páros, ők a Mars család. (Már a névadás is rulez.) Apu volt a városka seriffje, de az egyik helyi hatalmassággal összeakasztotta a bajuszt, és kirúgták, most magándetektívként keresi a kenyerét. A neje nem bírta a számkivetettséget, és lelépett, Keith gondjaira bízva gimis lányukat, Veronicát, akit ez kissé megviselt, és azóta megszállottan nyomoz abban az ügyben, amibe apu belebukott.

Ja, igen, VM apja irodájában melózik (ezt az itthoni középiskolákban is be lehetne vezetni, délután mehet mindenki csapágyat csomagolni, vagy mittudomén), és nyomoz, ami a sorozat lényege. Gimis-nyomozós-lelkizős-jócsajos sorozattal van tehát dolgunk, „Buffy!” sikoltanak fel sokan, de nem, ez nem az. 22 rész az első évadban, egy nagy szállal (ki a gyilkos abban a bizonyos ügyben) és sok apró kis nyomozással, gimis történetekkel, lúzerekkel, iskolai zsiványokkal, mexikói wannabe gengszterekkel, droggal, szexszel, nemi erőszakkal, szóval van itt minden ami a klisé címszó alatt megtalálható.

Amitől azonban jó, az a főszereplő, Kristen Bell személye, és az írói stáb munkája. Az előbbi egy nagyon bájos szőke csaj, nagyszerű mimikával és tehetséggel megáldva; a utóbbi egy rakás jótollú szakember, akik szerintem betegre röhögték magukat a szereplők szájába adott beszólásokon. Én az első szezont két nap alatt végignéztem, most a hülye UPN miatt heteket várok az új részekre, habár a második szezonban a központi nagy szál már annyira nem izgalmas.

A sorozat jövője bizonytalan, a nézettsége nem kimagasló, de olyan hardcore fanjai vannak, mint anno a Buffynak voltak – reméljük, hogy nem tűnik el a süllyesztőben.