Vagy a Magyar Nemzet Nézőpont oldalának szerkesztői górtak el valamit, vagy Pilhál György megint látott egy kortárs képzőművészről szóló műsort és ugyanaz jutott róla eszébe, mint októberben. Nem tudjuk mi történt, de tény, a hétfői polgári napilapban egy szó kivételével ugyanaz a glossza jelent meg a szerző tollhegyéből. Az október 3-án még Korunk ízlése, most pedig Korunk művésze címmel megjelent írásra nem véletlenül emlékszünk, akkoriban annyira jónak találtuk, hogy Szily süvegét a mester előtt lekapva szó szerint beidézte. Íme a mű, ami annyira jó, hogy kétszer is jó:
Pilhál György: Korunk művésze
Egy mai magyar képzőművész tárlatából mutattak néhány képet valamelyik este a közszolgálati televízióban. A gyerek hál' istennek már aludt, az asszony is szendergett a képernyő előtt, vagyis komolyabb károsodás nem érte a család pszichéjét, csak nekem kellett végignéznem.
Tessék engem reménytelennek nézni, bennem semmiféle mentálhigiénés örvény nem kezdett el kavarogni a látottak kapcsán, még csak perverz látomásaim sem támadtak, ellenben káromkodtam egy egészségeset, amilyet a parasztember szokott, amikor a zabolázatlan bivalycsorda betéved a vetésbe. Pacákkal telefröcskölt, pemzlikkel agyonmázolt borzalmakat mutatott a kamera, a képek alatt a címek: Krisztus feltámadása, Anya gyermekével, Apokalipszis, miegyéb_
Ha én lennék a kultuszminiszter, rendeletben doboltatnám ki, se vásznat, se ecsetet ne adjon senki az efféle kortárs festőknek. A leghelyesebb, ha a kolléga az iparban vagy az agrárszférában helyezkedik el - amennyiben befogadja őt az adott terület. Szép nagy betűkkel kérdezem: miért kell a Jóistent egy szétfröccsentett lila pacával ábrázolni (az angyalok hupikék pöttyök), mellette a hívő emberiség egyetlen szürke köd, kevéske világos pöttyel, mint ahová hirtelenjében beletüsszentett valaki.
Szerintem arról van szó, hogy a mai kor "festőművészei" nem tudnak olyanokat festeni, mint Leonardo da Vinci vagy Munkácsy Mihály - így aztán kitalálták, az a jó piktor, aki minél nagyobb pacákat ejt a vásznon. A pacákban mondanivaló lapul. Aki nem lel mondanivalót, az reménytelen. Annak annyi.
