Az Amazon saját gyártású sorozataival nem nagyon szokott mellényúlni, Az ember a fellegvárban eddig két nagyszerű évadot produkált, a Sneaky Pete első kanyarja kifejezetten jó lett, a Mozart in the Jungle ugyan nekem nagyon nem jött be, de díjakat nyert, stb. A Marvelous Mrs. Maisel című dramedyjük, ami ugye egyórás, vicces sorozatot takar (lásd még Korhatáros szerelem itthon), pedig dettó kritikuskedvenc, kétszeres Golden Globe-nyertes produkció lett. És most, hogy a 4. részen túl vagyok, azt mondom, jogosan kapta meg a sajtómunkások díját, remélem a tévéakadémia is figyel majd rá az Emmynél.

Az ötvenes évek végén, New Yorkban játszódó történet dióhájban annyi, hogy van Midge, a mintaanya és mintafeleség, aki a férjének és a családjának mindent alárendel, ambíciót, vágyat, akaratot, és ez egy ideig megy is neki magától, mert ezt hozta otthonról magával, meg ezt kényszeríti rá a társadalom, ami 1959-ben nem nagyon mit kezdeni egy színpadon basszamegező nővel. Szóval Midge akkor rág be és pattan el benne valami, amikor a férje, aki stand-up komikus akarna lenni, de nagyon nem vicces, elhagyja egy gépírónőért, mert az izgalmasabb nála. És Midge, akinek nincs állása, és soha nem dolgozott egy percet sem, megrogy, valami elpattan benne, kicsit iszik, és egy dumaszínházban spontán fellép, azt sem tudva, hogy mit művel. Kiáll a színpadra és elmeséli, ki van vele, nem tesz lakatot a szájára, és a végén félmeztelenre vetkőzik. El is viszik a rendőrök.

A sorozat ezután arról szól, mit kezdhet egy nő magával egy olyan korban, amiben azt várják el tőle, hogy nevelje a gyereket és kussoljon, és persze ha elhagyta a férje, azt is az ő nyakába varrják. Mindezt egy olyan környezetben, a West Side-i tehetős családok között, ahol az ezüstkanál a születésekor a szájába került, és nagyon nehezen éli meg, hogy önálló keresete nem lévén, kénytelen hazaköltözni (a lakásuk a férje apjáé volt) a két gyerekével, és tulajdonképpen előröl kezdeni az életét. A sorozat egyik nagy előnye a hiteles korrajz. A jelmezek, a díszletek, a kellékek nagyszerűek, a zene, a tévében látható korabeli műsorok és a kor nagy komikusai, pl. Lenny Bruce szerepeltetése meg nagyon nagyot dob a hangulaton. A másik nagy előny az alkotó személye, ugyanis az az Amy Sherman-Palladino készíti, aki a Gilmore Girls, az Szívek szállodája mellett a férjével együtt már bizonyította, hogy nagyon vicces dolgokat tud írni és mellé komoly drámát is, ha kell.

A The Marvelous Mrs. Maizelt emelett, és akkor harmadik előny jön, helló, a főszereplő Rachel Brosnahan viszi a hátán, akit a The Blacklistből, a Kártyavárból és a Manhattanből is ismerhetünk, és aki 27 éves kora ellenére már többet melózott, mint egy befutott tévészínész. A szereppel tökéletesen azonosul, és olyan kisugárzása van, ami a tévén keresztül is hat, nem lehet nem nézni, ha a képernyőn szerepel, pedig a mellékszereplők (Michael Zegen, Alex Borstein, Tony Shalhoub, Marin Hinkle, Kevin Pollak, Caroline Aaron  és Luke Kirby) is pompásak, különösen Shaloub, Borstein és Zegen.

Aki szereti a hiteles korrajzot, a vicces dialógusokat, és a stand-up-ot, ki ne hagyja.