Egy rész elég volt ahhoz, hogy az emberben feltámadjon a remény és a lelkesedés arra nézve, hogy az a sorozat, aminek az indulása sem volt egyszerű, és amit az NBC azzal dobott vissza annak idején, hogy

jó, jó, de nem lehetne zombik nélkül?

és ami az elmúlt hét év alatt legalább annyi izgalmas pillanatot szerzet a rajongóknak, mint ahány "óbazdmeg, ne már"-reakciót váltott ki belőlük, ismét azon az úton induljon el, amin taposva bemasírozott a sorozattörténelembe. Spoileres félévadnyitó-kritika, óvatosan a klikkolással.

Mi nem volt a Kő az úton című részben? Negan. Mi volt benne? Interakció a főszereplők között, akik legalább 42 percen át - mínusz Carol - közösen hepajkodtak megint, úgy, ahogy kell, és ahogy szeretjük. Félreértés ne essék, Negan kell ennek a világnak, szükség van egy olyan főellenségre, akitől lehet rettegni, ha már a zombik a kisebb kellemetlenség kategóriájába kerültek, csak éppen a pali és rémtettei annyira rányomták a bélyegüket az évad első felére, hogy már sok volt. Nem beszélve arról, hogy Lennie James és Melissa McBride mellett a Negant alakító Jeffrey Dean Morgan tulajdonképpen a harmadik olyan színész a sorozatban, akire érdemes odafigyelni, és amikor képernyőn van, egyszerűen ellopja a show-t és kész.

Ráadásul a szereplőket is szétszórták (panaszkodott is miatta a Morgant alakító James az Indexnek adott interjúban), és úgy nehéz történetet építeni, ha egy-egy részt szentelnek tök érdektelen karaktereknek. Az évad közepére persze látszott, hogy tulajdonképpen egy kuktának kell elképzelni a hetedik kanyart, ami alatt lobog a láng, és lassan el is kezd sípolni a tetején az a kis basz, csak ehhez idő kell. Lehet, jobb lett volna, ha erre nem nyolc részt szánnak, csak hatot, vagy inkább ötöt, de hálistennek most a következő fázisba jutottunk, amikor Rick tökei leszálltak, letörölte a nyállal kevert taknyot az arcáról, és ismét keményen néz maga elé. Mi ezt a Ricket szeretjük, nem a porban csúszó, kisírt szemű, középkorú faszit.

Ez a rész arról szólt, hogy Rickék a környékbeli két települést, Hilltopot és a Királyságot megpróbálják kirángatni a punnyadásból, és felkelésre biztatják őket, persze első körben hiába. Gregory (a mindig kurvajó Xander Berkley alakításában) egy gyáva, gerinctelen alak, aki megúszásra ls kivárásra játszik, azaz tessék szépen elvégezni a piszkos munkát (Negan kiiktatása) nekem, én addig eliszogatok a koloniál villában, miért is ne. És ugyan pont olyan kiszámítható volt miden lépése, mint az emberi kvázi lázadása, de mégis működtek a dolgok, mittudomén, lehet attól, hogy Rick hosszú idő után először nézhetett ismét Daryl szemébe mélyen. A Királyságban sem jártak jobban, ráadásul Ezekiel és a tigris bevetését Morgan sem támogatta, valahol meglepetésre, de értem az érveit. Rick tanmeséje meg a régi vezért idézte, bár a gyerekkora elég kemény lehetett, ha a muter véresre kapart kezekről mesélt neki feszt.

A legjobb a zombihorda lekaszálása volt, meg az előtte kicsit túlhúzott, de így is feszült robbanóanyag-gyűjtögetés, és persze az utolsó jelenet azzal a Rick-vigyorral, na, az nekem rendesen beütött. Azért volt jó ez a nyitány, mert több helyszínen, rendesen végigvitt szálakkal, látványos akcióval (a két kocsi közé kifeszített drótkötéllel lekaszált zombik nagyon faszák voltak, csak az a robbanás ne lett volna annyira ótvar CGI) és pont a kellő mennyiségű karakterizációval operált, szenvelgés nem nagyon volt, az a könnyes Rick-Michonne-összeborulás meg kibírható volt. Ez lesz jövő héten, az irány továbbra is tetszetős: