Sztár: divatos, körülrajongott színész, színésznő vagy énekes, előadóművész.

A Sztárban Sztár negyedik évadának nyitószáma, a szokásos össznépi playback alatt az motoszkált a fejemben, hogy mégis, kik ezek az emberek, és mit keresnek a tévémben? A hat férfi előadóból kettőt ismertem fel elsőre, aztán beugrott Homonnay feje is, a nők közül Király Linda, Radics Gigi megvolt, de Kozma Orsit vagy Nagy Adrit nem tudtam hova tenni. Márpedig, gondoltam magamban, ehhez a műsorhoz sztárok kellenek, mert csak velük lehet megvalósítási a címben ígérteket. Egyébként meg lehetne Sztárban Kovácsjános is a címe, ugye. Aztán a műsor végére rájöttem, hogy végül is kurvára mindegy, ki van a maszk alatt, ezt a show-t nem az énekesek, hanem a zsűri viszi a hátán.

A The Voice amerikai kiadása még ilyen, tulajdonképpen ott sem az a lényeg, mit énekelnek az indulók, azért nézik az amerikaiak hétről hétre, mert Ádám Levine, Blake Shelton, és az adott évadban éppen melléjük pakolt, másik két zsűritag (Christina Aguilera, Shakira, Gwen Stefani, Miley Cyrus, C-Lo Green, Pharrell, stb) beszólásain és megjátszott civakodásán akarnak röhögni. Nem véletlen, hogy a The Voice az amerikaiaknál sem tudott kitermelni egy igazán jó előadót. A Sztárban Sztár ráadásul nem is tehetségkutató, a tétje sem az, hogy Jancsika befut-e, és el lehet-e adni a Varga BT vállalati farsangjára felszopó embernek Vastag Csaba (kettőötvenpluszáfa, CD-lejátszót viszünk!) elé, ugyanis ezek az énekesek ezen már túl vannak, legalábbis nagy többségük biztosan.

Nem, itt a szórakoztatás a lényeg, az, hogy röhöghessünk a kissé túltolt blackface-en Kocsis Tibornál, Király Lindánál és Nagy Adrinál, vagy éppen azon, hogy ki tudja gugli nélkül megmondani, ki az a Mázs vagy Veréb Tibor, és mégis miért kellene nekem emlékeznem Kefírre. A produkciók nem voltak rosszabbak, mint eddig, a sminkek közül a Caramel és a Barry White jött be leginkább, énekhangban Veréb Tamás, Kozma Orsi, Király Linda és Radics Gigi volt igazán kiemelkedő, Veréb meg messze a legjobb, minden tekintetben. A többi produkcióban is látszott a meló, csak nem mindig jött ki belőle, Muri Enikő tuti sokkal jobb énekes, mint amilyen itt volt a rém szerencsétlenül kiválasztott Szulak-nótában, Kocsis Tibinek meg nem kell ennyire magas hangfekvésű nótákat adni, mert belehal.

Persze mellélövés nékül nincs Sztárban sztár, a Star Trek-szereplőnek maszkolt Homonnay Zsolt Meat Loaf-ja vagy Polyák Lilla Szandija elképesztően rossz volt, előbbi giccses, utóbbi értelmezhetetlen, Mázs meg inkább Komár Lászlónak nézett ki, mint Rod Stewartnak, és a hangja sem igazán stimmelt, hogy végtelenül kedvesen fogalmazzunk. A legmeghökkentőbb Vásáry André volt a fejhangon végigsikoltott Zoltán Erika-travishow-val, ami pont olyan volt, mintha Vásáry a Péterfy Borinak beöltözött Peter Srameket igyekezett volna parodizálni. A dalválasztások terén sem stimmelt minden, láthatóan inkább a produkció igényeit szolgálták és a nem az énekesek vagy a közönség kedvéért kerültak adásba, de ez valahol érthető, hiszen tévéműsorról van szó, ami pénzbe kerül, és ha le lehet csípni valamit a büdzséből azzal, hogy három énekes is csak álldogál egyhelyben, hát legyen.

A zsűri bezzeg nem foglalkozott ilyesmivel, és ez mentette meg a műsort attól, hogy egy szépen fényképezett vállalati farsang legyen. Hajós, Majka és Bereczki együtt elképesztően vicces tud lenni, Tillával kiegészítve már meg is van egy vicces panelműsor alapja, az angoloknál van egy rakás, amit át lehet venni, ha eredeti ötletre nem futja. Liptai Claudia az óvőnő szerepét vitte, legalábbis a társai rendszabályozásában, pár vicc belőle is kicsúszhatna igazán. Elég sok tehetségkutatót nézek, de ez a zsűri, a tagok közötti kémia miatt világszínvonalú. Hajós felsőbbrendűsége, cinikus megjegyzései és történetei, Majka zsigerből jövő beszólásai, vagy Bereczki egyre jobb riposztjai kiválóan működnek, az pedig ahogy Hajós a TV2-nek is beszólt a Siessünk gyerekek, jönnek a migránsok mondattal (a reklámszünetekben leadott kormánypropagandára utalva), az kifejezetten tökös volt.

A műsor pont úgy néz ki, ahogy eddig, a bevált recepten nem változtattak, egyedül a kisfilmek voltak vállalhatatlanul kínosak, mert egyik előadó sem elég jó színész ahhoz, hogy rendesen el tudja játszani a meglepődést a dalválasztást hallva, nem beszélve az énektanárukról. Az, hogy ez az évad tud-e olyan jó lenni, mint az első három, az attól függ, hogy a nagyközönség előtt ismeretlenebb előadók (mert az már nyilvánvaló, hogy van egy párhuzamos univerzum, ahol Polyák Lilla és Mázs sztárnak számít, de én egy másikban élek) mit tudnak kihozni magukból, és mennyire tudnak feloldódni, de az első adásra lehet építeni.