Felhívott az AMC, hogy mit szólnék ahhoz, ha egy Fear The Walking Dead-reklámban engem szerepeltetnének. Mondom, zombinak nem akarok bemaszkolódni, mert ahhoz túlsúlyos vagyok, az meg nagyon hülyén veszi ki magát, hogy egy halom sovány, félig elrohadtnak tűnő alak között ott botorkál egy elhízott negyvenes pali, ráadásul nagyon sokszor próbáltam kontaktlencsét betenni a szemembe, de egyszer sem sikerült, mert idegesít a dolog, így maradna a kissé vizenyős gyári, az meg nem elég. Feleslegesen mosakodtam előre, nem zombinak kellettem.

Hanem taxisofőrnek. 

Azt találták ki, hogy majd én taxizom az élőhalottakat egy reklámfilmben, csak úgy kell tennem, mint aki vezet. Az jó, mondtam, a tevés, mármint, mert vezetni nem tudok. Nem baj, azt is megoldják, csak nagyon menjek, mert pont az én fejem kell ehhez a projekthez. Jó, mondom, megyek akkor, csináljuk. A sztori nagyjából annyi volt, hogy a Taxisofőr című zseniális film ihlette egyperces klipben ott ülök egy taxiban, és nézek ki a fejemből, ha lehet, nemtörődöm/beleszarós/kissé arrogáns/mindenbe belefáradt/gyökér arccal, és közben zombik szállnak be a taxiba, akiket én elviszem, mert leszarom, ki ül be, én már csak ilyen vagyok, viszem Élőhalott Jánost a nyóckerbe.

Ehhez kaptam inget, sminket (ilyen kis fúvókás spray-vel vagy miafaszommal vitték fel a cuccot, nagyon meglepődtem), meg instrukciókat, tessen most előre nézni, kicsit unottan. Jó, ennél lehet kevésbé unottan. Pompás, most fordulj meg, és nézz a zombira, de szard le. Sima ügy. Azt tudtam, hogy egy perc hasznos anyaghoz azért sokat kell forgatni, el is ment vele egy este, fél 9-től hajnal fél 2-ig dolgoztunk csak velem és a zombikkal, akik sokkal többet szívtak, mint én, az egyik srácnak pl. fehér kontaktlencsét adtak, amitől nem látott, a kezét meg pont olyan művérrel kenték be, mint amit a sorozatban is használnak, ragadt is rendesen, és neki pl. tök vakon kellett egymás után vagy nyolcszor megcsinálni ugyanazt (amikor odalép a taxihoz és rácsap az ablakra). 

A narrátorszöveget pikkpakk felvettük, ezen én voltam a legjobban meglepődve, mert kb, 20 perc alatt végeztünk az egésszel - jó, nem egy nagy vasziszdasz, de nem vagyok színész, és engem másképpen kell instruálni is - aztán meg ott ültem a taxiban, és szartam bele a világba, mert azt mondták, hogy ezt csináljam. Ja, a taxi full legál taxi volt, órával, sárga festéssel, nem mondom meg melyik cégtől jött, mert nem emlékszem, de arra igen, hogy az óra frankón be volt kapcsolva, és járt, a várakozásra érvényes tarifával, amikor beültem, 6700 forint körül járt, amikor kiszálltam, 14 000-nél,de akkor még nem végeztek vele. 

Egy dolgot én spontánkodtam össze, a szelfit, mert inspirációt kaptam, vagy csak már untam az egészet - nem emlékszem, hat napja történt. Jó volt, és élveztem is, de nem hiszem, hogy ez a szakma (nem a taxizás) annyira nekem való lenne, maradok az írásnál. Ja, és a sorozatot fenntartásokkal ugyan, de az első évadban is szerettem, a másodikban meg még jobban, mert nekem bejönnek ezek a karakterek, ellenkező esetben nem vállaltam volna el a dolgot, mert a végén ugye mondom, hogy hazamegyek és Fear The Walking Dead-et nézek, és tényleg szoktam azt is, ha megy, de ha nem nézném, akkor nagyon hülyén venné ki magát a dolog, legalábbis szerintem.

Szégyentelen önpromós ötpercünket látták/hallották.