Egy dolgot szoktak látványosan elfelejteni a tévés kreatívok: attól, hogy valaki ún. közepesen híres köcsög, még nem biztos, hogy vicces, az pedig korántsem tuti, hogy ha a párja is bekerül egy műsorba, akkor ő is vicces lesz. Ezért veszélyes műfaj a celebpáros vetélkedő, és többek között ezért sem lett jó a My Man Can című külföldi formátum magyarítása, a Drágám, add az életed!

A műsor nem túl bonyolult, van négy celebpár, két műsorvezető, egy rémes színvilágú stúdió, a faszik egy bazi nagy üvegben hátul, a nők egy asztalnál elől, ahol az a dolguk, hogy a gólyatábori vicceskedések szintjén megrekedt feladatokra licitáljanak a párjuk nevében, azaz milyen hamar tudja magára venni a fagyottra hűtött farmert, vagy hány gyertyát tud elfújni csak headbangeléssel. Aki a legjobb ajánlatot teszi a faszija nevében, és ha ő megcsinálja a vállalást, kap egy rakás pontot. Ha belebukik, a pontokon a többiek osztoznak.

Ez így eleve nem egy nagy écesz, de ha érdekes, a játékba beleálló emberekkel adják el, és itt most nem a csatorna ezerszer megrágott celebritásaira gondolok, hanem akár egy lakatosra, aki viccesen tud viselkedni a kamera előtt, és a feleségére, aki meg nagyon bízik a paliban, és ugyan nyilvánvaló, hogy soha nem fog felemelni hatvannyolc kuglófot a pöcsével, de rálicitál a műkörmösre, mert kurvaélet, az én pasim az bírja. Na ez sokkal viccesebb lenne, mint Hujber Ferenc feleségét vagy Keleti Andreát nézni, ahogy a nyilvánvalóan előre megírt poénokra reagálnak, és egymást igyekeznek alulmúlni, közben a férjek hátul tessék-lássék tiltakoznak a feladat ellen, de tényleg csak szőrmentén, mert ők is tudják, hogy a gázsiért produkálni kell. Kökény Attila megúszta tegnap, de ez csak időleges, ugye.

Az öt héten, ötször négy celebpárossal operáló műsor a két műsorvezető első mondataival belőtte a színvonalat: a végig borzasztóan idegesítő és modoros Ábel Anita azzal nyitott, hogy nem bonyolult műsor, a nők is megértik a szabályait, mire a műkacagásból épphogy felocsúdó Majka meg azzal kontrázott, hogy na ja, itt van az a műsor, amiben szörnyűség történik, és a férfinak azt kell tennie, amit a nő mond. Taps, nevetés, üdvözöllek 2016-ban.

A műsor felépítése sajnos elég féloldalas, a licitálással megy el a legtöbb idő, pedig cseppet sem izgalmas, mert sorban haladnak a nők, és előre meghatározott lépcsőkön, azaz nem lehet rögvest azt mondani, hogy az én uram seggébe hatvan pávatoll is belefér, hanem indulnak 40-ről, és mindenki csak eggyel emelhet. És ehhez képest Ábel Anita rácsodálkozik, amikor Kökényné azt mondja, hogy legyen 22. Bátor vagy, mondja pikírten, és Kökényné joggal nem érti, de bazdmeg, egyet emelhetek, mit szólsz be?

Maguk a feladatok sem túl izgalmasak, legalábbis az első adásban nem voltak azok, egy kivétellel, amit Keleti Andrea (messziről, sötétben) nagyon fiatal Gyurcsány Ferencre emlékeztető férje abszolvált, csak lábbal és kézzel kitámasztva maradt fent két fa között két percig, ráadásul a szabályok extra nehezítést is betettek neki, amibe kis híján belegebedt. A képi világ elég ergya, a piros-kék-pink háttér zavaró és kifolyik tőle a szemem, a kameraállások pedig néha egészen zavarba ejtőek, pl. az, ami az asztal mellett ülő nők lábát mutatja alulról, csak remélni tudom, hogy volt bugyi mindenkin, mert a BlikkBorsVelvet az ilyenekre azonnal le szokott csapni.

Nem túl szórakoztató, nem is érdekes műsor ez, de majd meglátjuk, mi jön ki belőle a második hétre, vagy akár a második adásra, ha majd felszabadultabbak lesznek a celebek, és mindenkiben feltámad a versenyszellem, és nem csak a gázsi érdekli őket, meg az, hogy minél hamarabb letudják az egészet.