Elérkeztünk az utolsó elődöntőhöz a Dalban, így jövő héttől már szelektíven hallgathatunk rosszabbnál rosszabb zenéket. Az előző két adáshoz képest most nem domináltak a kertévés tehetségkutatós előadók, volt viszont nagyon klassz cigányzene, némi Django Reinhardt-szerű pop és régi rhythm and blues. Both kezdi felvenni a ritmust Pierott-val, de Frenreisz és Zséda még mindig baromi idegesítő.

Ahelyett, hogy hosszadalmasan elemeznénk az egész adást, inkább fellépőkre bontva mondjuk el mit gondolunk az előző este produkcióiról.

Nika

Máig emlékszem milyen volt 10 éves gyerekként Nika Papa ne félts c. klipjét nézni a tévébe és azt gondolni, hogy wow, mennyire vad már ez a fejkendős, kertészgatyás csaj! Ezt sikerült teljesen lerombolni ezzel a totálisan jellegtelen dallal. Viszont a fellépést felvezető arcra mappingelt vetítés iszonyatosan menő volt.

B The First

Pély "Légyszi, légyszi, foglalkozzon már velem valaki" Barna zenekara akár még is jó is lehetett volna, de egyrészt valami tökre nem stimmelt a dobbal, másrészt Pély arcmimikája néha egészen félelmetes volt, harmadrészt sikerült nem csak a White Stripes ruhakollekcióját lenyúlni, de Pélyt valamiért metroszexuális Zorrónak öltöztették be. Pedig én szeretem a régi rhythm and blues dolgokat, de a nagy közös összegitározós szólózás a végén egy időre elvette tőle a kedvemet.

Ív

Ez is már közel volt ahhoz, hogy majdnem jó legyen, de persze nem volt az. A lány tud énekelni, de hát könyörgöm, az a három szerencsétlen háttérvokalista miért nem vett fel valami egységes ruhát és állították be őket egy pult mögé, ha nem tudnak együtt mozogni? A Tesco gazdaságos gitárszólóra nincs bocsánat, de kárpótolt a nagyon retró vizuál a háttérben. Így a harmadik adás után lassan kijelenthetjük, hogy legalább ebben sikerült fejlődni a műsornak.

Gájer Bálint

A Kárpátok Michael Bubléja úgy néz ki nagyon élvezi, hogy a Kárpátok Michael Bubléja lehet. Mi már kevésbé, és ezen az sem segít, hogy egy kisebb filmforgatást kreáltak a fellépése köré. Annál a résznél viszont hangosan felröhögtem, amikor megjelent a végén mögötte egy kisebb marching band, és a pergődobos módszeresen mellé ütött, nehogy egy pillanatig is hihetőnek tűnjön a produkció. Viszont kiderült, hogy Pélynek köszönheti az emberiség, hogy Gájer nem bolti eladó lett inkább, hanem énekes.

Parno Graszt

Lehet van, aki nem tudja, de a Parno Graszt kifejezetten sikeres nép- és világzenei produkciónak számít a műfaján belül külföldön, és őszintén szólva a sok tucat popdal között annyira jól esett ilyet is hallani, mint amikor a Balaton Soundon valaki kihúzza a pendrive-ot Martin Garrix laptopjából és pár pillanatig végre csönd lesz. Baromi jó, hogy csont nélkül továbbmentek és a mostani xenofób magyar közhangulatban tök szép lenne egy tradicionális cigányzenekart küldeni egy popversenyre.

Singh Viki

"A zenémnek az az üzenete, hogy tegyük le a fegyvert egymással szemben és szeressük egymást" - ezzel vezette fel a dalt az énekesnő. Ebből nem nehéz kitalálni mennyire volt izgalmas maga a dal, amit inkább egy musicalben tudnék elképzelni, mint egy eurovíziós bazári giccsvásárban.

Horányi Juli

Valamiért vagány csajként emlékeztem Horányira már nem is tudom melyik RTL-es műsorból, ehhez képest a felvezető videójában olyan dumát nyomott, mintha valami vallási szekta átmosta volna az agyát. A dal túl sok vizet nem zavart, de legalább a háttérénekeset itt sikerült egységesen feketébe öltöztetni.

Petruska

Azt hittem az új singer-songwriter generációhoz tartozó Petruska András majd valami egészen meglepőt gurít az adásban, ehhez képest csak egy kilúgozott Django Reinhardtra futotta, ami még így is jobb volt, mint a mezőny túlnyomó része.

Berkes Olivér és Tóth Andi

Valahogy így képzelem el azt, amikor az MTVA megpróbál klasszikus Disney-popsztárokat csinálni. Az a fajta rágógumi, aminek 2 perc után nincs semmi íze, cserébe lufit sem lehet belőle rendesen fújni. A külön rossz kontraszt, hogy amíg Tóth Andi tud énekelni, addig Berkes Olivér nem igazán.

Agárdi Szilvia

Valamiért úgy gondolták a jelmezesek, hogy jó ötlet Agárdit Lana Del Reyre sminkelni, miközben egy századik Celine Dion-kópiát ad elő. Valaki biztos nagyon szereti ezt a műfaj, mert minden évben bejut 3-4 ilyen dal, hogy aztán olyan csont nélkül vérezzen el legkésőbb a döntőben, mint oktatási államtitkár a Fideszben.

A harmadik elődöntőt Petruska nyerte, rajta kívül Agárdi, a Parno Graszt és a B The First ment tovább. Az ötödik helyen hármas holtverseny volt Nika, Singh és a Berkes-Tóth páros között, végül a zsűri valamiért az egész mezőny egyik leggyengébb számával induló Nikát preferálta. ByeAlexék koncertje után a közönség végül a Disney-párost, Tóth Andit és Berkes Olivért vitte tovább. A nevek kihirdetése után Tóth állítólag rosszul lett, szédülésre panaszkodott és le kellett kísérni a színpadról.

Így a harmadik elődöntő után feltűnő, hogy Pierrot mellé egész szépen felzárkózott Both Miklós is, már egyáltalán nem olyan modoros, mint az elején volt. Ellenben az iszonyatosan szar poénokkal és jófejkedéssel próbálkozó Frenreisszel és Zsédával, aki hiába ad egyszer 9-et, egyszer 7-et, azt osztályzást megelőző értékelései alapján soha nincs semmi baja semmivel. Azt azért érdemes megnézni, hogy Agárdin kívül egyik továbbjutó sem tehetségkutatós, miközben évről-évre módszeresen egyre több ex-megasztárost, -Voice-ost, -Rising Starost, -Csillag születikest és -X-Faktorost nyomnak be a műsorba, hátha egy kis bulvárjelenléttel több érdeklődést kap a műsor. Valamiért ez csak a mostani elődöntőre volt jellemző, a második adásban például csak a vigaszágon bejutott Passed nem valami kertévés kreálmány, de az első körben is mindössze az Egy Másik Zenekar lógott ki a sorból.

Kár, mert ehhez képest sem a Compact Disco, sem ByeAlex, sem Boggie nem ebből a körből került ki, és nem lennénk meglepve, ha idén sem mondjuk Vásáry André vagy Oláh Gergő nyerne.