A lista szubjektív, és természetesen vitára, diskurzusra ingerlő, ha a kommentekben jönnek olyan nevek, akikkel én nem foglalkoztam, szívesen írok egy folytatást is. Érvelni viszont kötelező lesz, csak egy névvel nem megyek semmire. A lista nem tükröz semmiféle sorrendet.

Rami Malek

A Mr. Robot főszereplője nem ma kezdte a szakmát, hanem 23 éves korában, amikor több sorozatban is kapott vendégszerepet. Láthattuk A szívek szállodájában, az Over There című nagyszerű háborús sorozatban és a Médiumban, majd megkapta első visszatérő szerepét a War at Home című Fox sitcomban. Mindez még 2004-2005 környékén volt, kész csoda, hogy a mai napig kellett várnia egy olyan szerepre, mint a Mr. Roboté. Egyik legemlékezetesebb alakítását a 2010-es 24-évadban nyújtotta, amiben egyiptomi származású terroristát alakított. Szintén ebben az évben került képernyőre a The Pacific című HBO-minisorozat, amiben a kritikusok is felfigyeltek rá. Aránylag rendszeresen dolgozott az elmúlt öt évben is, de a sors akkor fordult egy nagyot vele, amikor megkapta a Mr. Robot című sorozat főszerepét. A technothriller, amiben Malek egy szociopata hackert alakít, egycsapásra lenyűgözte a nézőket és a kritikusokat is: a USA Network olyat húzott vele, amilyet csak a fizetős kábelcsatornák szoktak. Sam Esmail, a sorozat alkotója kezdettől fogva Maleket nézte ki Elliott Anderson szerepére, és sokat beszélgettek a forgatás kezdete előtt arról, az író hogyan képzeli el a karaktert. Malek nagyon aprólékos, a részletekben néha elvesző munkamódszere pont jól jött a karakter megformálásához, a forgatáson mindent tudni akart a jelenetekről, a karakterek előtörténetéről, és például azzal is tisztában akart lenni, hogy milyen lencséket használnak a kamerákban, mert az befolyásolhatja a játékát, mondta. A karaktert és a színészt nehéz elválasztani egymástól, Malek minden pillanata olyan intenzív, hogy nehéz másra figyelni, amikor képernyőn van. Pont annyira hozzátartozik a sorozathoz, mint amennyire Bryan Cranston a Breaking Badhez - nélküle nem működik a Mr. Robot, nincs olyan színész, aki úgy tudná eljátszani a karaktert, ahogy ő. Kifejezéstelennek tűnő tekintete, monoton narrációja, cinizmusa elképesztően hatásos, és hihető. A második évadot is berendelték, hálistennek.

Andre Holland

A The Knick, azaz A sebész nem az a sorozat, amiről minden nap szó esik a szaklapokban, blogokban, és ha mégis, nem Andre Holland, hanem inkább Clive Owen neve merül fel vele kapcsolatban. Pedig Holland legalább olyan jó a századforduló környékén játszódó kórházas sorozatban, mint a jóval ismertebb Owen. Elképesztően erőteljes és hiteles alakítást nyújt egy olyan sorozatban, amiben a rendező Steven Soderbergh és az írók egy percig sem akarják elkenni, hogy az 1900-as évek New Yorkjában a rasszizmus pont olyan természetes volt, mint az, hogy egy orvos a feszültséget kokainnal vagy éppen heroinnal oldja. Holland karaktere, Dr. Algernon Edwards olyan irigylésre méltó rezignáltsággal és - legalábbis kifelé - nyugalommal viseli a mindennapos megaláztatásokat, azt, hogy (már elnézést) legiggerezik, hogy csak azért kételkednek a képességeiben, mert a bőre színe nem fehér. Belül persze forr a düh, és ezt ki is adja magából - ilyenkor Holland mintha a saját múltjából is merítene, és lenyűgözően intenzív és hihető, annyira, hogy teljesen eltűnik a színész és csak a karaktert látjuk a képernyőn.

Oscar Isaac

Ha csak egy minisorozatot néz meg az ember egy évben, akkor szépen menjen fel az HBO GO-ra, és kezdje el nézni a Show Me a Hero (Mutassatok egy hőst) című sorozatot, amiben a guatemalai származású Isaac olyan yonkersi lengyelt alakít, hogy tátott szájjal nézi az ember. David Simon sorozata abban a korban játszódik, 1987 környékén, amikor Yonkers városában az állam kötelezi a helyi önkormányzatot, hogy ne szeparálja el a fekete és fehér lakónegyedeket, és húzzanak fel olcsó bérlakásokat jobb környékeken is. Isaac a sorozat főszereplőjét, a rendőrből lett politikus Nick Wasicskót alakítja, aki polgármesterként igyekszik betartatni az állami rendelkezést, pláne azért, mert míg meg nem kezdték az építkezést, az ügyben eljáró bíró olyan büntetést varrt Yonkers nyakába, hogy kis híján csődbe ment tőle. Az alakítása hibátlan, egy percig meg nem kérdőjelezi az ember, hogy akit lát a képernyőn az valóban egy eltökélt lengyel, és nem egy ska punk zenekar gitárosa, mert ugye Isaac ezzel is foglalatoskodott korábban.

Krysten Ritter

Már akkor lehetett sejteni, hogy van a csajban egy nagy alakítás, amikor Jesse Pinkman drogos csaja volt a Breaking Badben, és egy nagyon fontos történetszálban kissé túladagolja magát ugye. A 34 éves Ritter modellként kezdte pályafutását, az első komolyabb szerepét a Mona Lisa mosolya című Julia Roberts-filmben kapta 2006-ban. A tévében sok mellékszerep után a Gravity című dramedyben kapott fontosabb szerepet, majd a Don't Trust the B---- in Apartment 23-ban volt főszereplő. Nagyszerű komika, de a drámában is otthon van, ezt legutóbb a Jessica Jones című Netflix-sorozatban bizonyította, amihez száraz humora is nagyon kellett. Lehet, hogy a sorozat Ritter nélkül is működött volna, de vele volt igazán jó. Ha kellett beszólt, és irritáló volt, máskor együttérző és érzékeny - Ritter az érzelmi skála minden osztásánál magabiztos volt.

Amy Schumer

Nem az a kifejezetten jó nő, vagyis nem annak a szépségideálnak felel meg, amit a nyomorult Cosmopolitan és a pinamagazinok sugallnak, de ettől még a lábai előtt hever Hollywood. A tévében az Inside Amy Schumer című sorozata miatt releváns, emellett standupol, Jennifer Lawrence-szel ír közös filmet, és vígjátékokban szerepel, ja, gálaműsorokat is levezet és írt egy könyvet is - nem az a tétlen típus. Elképesztően vicces tud lenni, és pontosan abban a humorban utazik, amiben Louis CK is, azaz nem ismer se istent, se embert, mégis meg tud állni azon a nagyon vékony vonalon, amin átbillenve darabokra szednék. Úgy tud feminista lenni, hogy nem megy az ember agyára, kékharisnyának igazán nem nevezhetjük. Az Inside Amy Schumer 2013 óta látható a Comedy Centralon, és egyre jobb, bár aki nem bírja Schumer fapofával előadott, elég meredek beszólásait, az érthetően irtózik tőle. Nekünk nagyon bejön.

Taraji P. Henson

Az Empire nem attól jó sorozat, hogy jó a sztorija, vagy különösebben jól meg lenne csinálva - habár az első évadra egy szava nem lehetett a kritikusoknak, a második pedig csak annyival gyengébb, amennyivel egy 2. évad szokott lenni -, hanem azért, mert a gyaníthatóan papíron is elképesztően erős Cookie karakteréből Taraji P. Henson mindent kihozott, amit csak ki lehet. A színésznő évek óta, egészen pontosan a Hustle & Flow című film óta várt arra, hogy gettó trash királynőt alakíthasson, és ezt olyan meggyőzően teszi, hogy a könnyünk is kicsordul bele. A nő olyan elképesztő hitelességgel játszik, hogy érthetetlen, miért nem kap már díjakat az alakításáért. Ő maga Cookie, a rémes ruhatárral, a borzasztó irritáló viselkedésével és azzal a belülről áradó menőséggel, amit nem lehet tanítani senkinek, mert vagy vele születik, vagy nem. Imádtuk a Célszemélyben is, de az Empire-ben utolérhetetlenül jó.

Justin Theroux

A Leftovers, azaz A hátrahagyottak az első évadban is nyújtott pár felejthetetlen pilanatot, és Theroux már akkor is megmutatta, hogy érzékeny, jó színész, aki elég jól bánik a karakterével, és a seriff a könyvvel ellentétben egy sokkal élőbb figura lett a kezében. A második évadban ha lehet, minderre az írók és Damon Lindelof showrunner is rátett egy lapáttal, a színészek pedig láthatóan imádták azt, amit csináltak, és szívesen eljátszották a legmeredekebb történetszálakat is. Garvey exseriff a második évadban sok olyasmit csinál, amit egy színész jó, ha öt-hat évad alatt él meg a karakterén keresztül, de nem kárászozok, mert nekem volt gyerekszobám. Legyen elég annyi, hogy amikor megkérdezték Therouxot, milyen volt a forgatás, azt nyilatkozta, hogy lelkileg ennyire még semmi nem borította ki, pedig 1996 óta a szakmában van.