A Brutális történelem után a SpektrumTV ismeretterjesztő sorozata ismét a tavaly már jól bejáratott doktorával, Szerényi Gáborral folytatódik. A dokit imádjuk, de nem is lehet mást, hiszen a világ talán legkevésbé konfliktuskereső embere. A biológiával foglalkozó epizódok ugyan kevésbé lesznek látványosak, de cserébe jóval kevesebbet kellett ordibálnunk és rohangálnunk, mint pók a falon.

De lógni sem jobb. Senkinek nem ajánlom, hogy fejjel lefelé lógjon 4-5 percnél többet, mert alkalomadtán bele lehet halni. Emiatt a para miatt eléggé emlékezetes lett ez az első jelenet, amit nyolcadik vagy kilencedik nekifutásra sikerült felvennünk, mivel mindig közbejött valami: nem volt jó a kötél, nem lógtunk elég függőlegesen, lemerült az akksi, megtelt a kártya, nagyon felhúztak, nagyon leengedtek. Mindezt úgy, hogy két perc után már erősen ajánlott volt leengedni minket, mert azon túl, hogy a náthásba küldtünk mindenkit, még elég rosszul is néztünk ki.

Szóval kész csoda, hogy valahogy végül sikerült összehozni vágás nélkül. Ehhez képest botcsinálta ácsként megpróbálni összerakni egy életnagyságú zsiráf-makettet már könnyed, délutáni séta volt csupán.

A doki nem tétlenkedett és elég masszívan belevágott a boncolásba, esküszöm, sajnáltam a békákat, pedig az éjszakai horgászatkor a pokolba kívánom az összeset. Oké, értem én, hogy a tudomány érdekében meg kell tenni, plusz ezekből sok van és nem védettek, de akkor is. Ezért nem lettem én orvos és jobb is így mindenkinek.

Amúgy van fogalmuk arról, mennyit dolgozik a szív egy életen át? Kiszámoljuk és megmutatjuk, ez talán nem lesz annyira meglepő, de az már inkább, hogy valójában minden dobbanáskor pihen is egyet. Pár milliszekundumról van csupán szó, de összességében ez elég nagy időt ad ki. Magyarán nem igaz az, hogy a szív mindig dolgozik. Csináltunk is egy szép keringési modellt, igazi sertésszívvel, de egy dologról megfeledkeztünk. (Mondjuk ilyen mindig van.)

A disznószívet ugyanis a vágóhídon átszúrják, így a próbaműködés során mindenütt dőlt belőle a vér, csak ott nem, ahol kellett volna. Egy kis fejvakarás után aztán beugrott, hogy a pillanatragasztót alkalomadtán sebek ragasztására is használták valamikor. És lőn: működött a dolog. A ragasztott szív kibírta a forgatást és tökéletesen működött.

Most, így visszanézve bánom egy kicsit, hogy véget ért, de leginkább azt bánom, hogy az én gyerekeimnek már valószínűleg nem lesz ilyen tanára, mint amilyen nekünk is volt. Imádni fogják, garantálom: Brutális biológia a SpektrumTV-n, szombaton 16.00-tól. Döntsék el önök.