Az AMC-ről sok mindent el lehet mondani, de azt nem, hogy nem bevállalós csatorna. Sorozatot forgattak a hatvanas évek reklámügynökségeiről és egy rákos kémiatanárról, aki metamfetaminfőzéssel akar egy kis pénzmagot hagyni a családjára. És akkor a zombapokalipszis túlélőiről még nem is beszéltünk. Az Into the Badlands is ebbe a sorba illeszkedik, hiszen első, sőt, második blikkre sem tűnik olyan sorozatnak, amit feltétlen berendelnék, mégis működik. Spoileresek leszünk, óvatosan.

Akadnak olyan formabontó sorozatok a tévében, amikkel az ember nem nagyon tud mit kezdeni, nekem sokáig ilyen volt a Firefly, amiről csak hallottam, hogy űrwestern, és ennyi már elég is volt ahhoz, hogy ne nézzem, mert nem tudtam elképzelni, hogy lehetne ezt a két műfajt úgy házasítani, hogy ne akarjam szétverni a CRT-monitort tőle. Aztán megnéztem a pilotot, és lepadlóztam. Az Into the Badlands egy poszapokaliptikus steampunk western, amit hallva most sokan hangosan felröhögnek, pedig ezzel még csak a felszínt kapargatjuk, de komolyan. Alfred Gough és Miles Millar, a Smallville mögött (is) álló alkotópáros egy olyan világot teremtett meg ebben a sorozatban, amiben simán megfér egymás mellett a Harley Davidson és a szamurájkard, a feudalizmus és a kábítószerkereskedelem.

A háttér képeken:

Egy világégés után vagyunk, ami 500 évre a sötét káoszba taszította az emberiség maradékát, ennek romjain épült fel az új rend, amiben hét báró uralja a földeket és a nyersanyagokat, a túlélésünk pedig azon múlik, mennyire képesek együttműködni egymással. A status quo természetesen ingatag, a házak egymást marják, ahol tudják, saját hadseregeik vannak, amikben, a betiltott lőfegyverek híján, szamurájkardos-motoros keménycsávók szolgálnak, az ún. clipperek. És akinek a legfaszább clipperjei vannak, az a menő. Mindez a Badlands nevű vidéken játszódik, aminek vannak határai, de hogy azokon túl mi van, arról csak legendák szólnak, mint a Waterworldben a szárazföldről.

A hatrészes első évad igencsak arról fog szólni, hogy főhősünk, Sunny, a Quinn nevű báró legfaszább clipperje és egy kiskölyök, akit ő visz be a báró istállójába, hogy clippert neveljenek belőle, elindul, hogy eljusson a Badlandsen túli vidékre. Ez így elsőre elég vékonyka, és a pilot a sztorit csak nagyon laza ecsetvonásokkal vázolja fel, ráadásul rengeteg ismeretlen fogalommal és szokással szembesíti a nézőt, amiket nem tud hová tenni, és mivel nem kap rájuk magyarázatot, csak idegesítik. Kitartás, mondom én, a második részben a helyére rántanak egy csomó dolgot, az első egy órát az alkotók inkább arra szánták, hogy olyan akciójeleneteket mutogassanak, amilyenekkel a tévében nem nagyon találkoztunk még.

A sorozat erőssége a vizualitás, az erőteljes színek és a kontrasztok nagyon gondos felhasználása, minden túl színes és vakító, és van egy olyan érzésem, hogy az egész ötlete valahogy úgy jöhetett, hogy valamelyik írónak volt egy kép a fejében a vörös mákföldeken át száguldó motorról, amin egy szamurájkardos pali ül, és ez mennyire menő már. A történet elemei egyenként ismerősek lehetnek, az ültetvényes családok szappanoperába illő konfliktusai, a gyerekkatonák mentorálása és agymosása nem túl eredeti motívum, ahogy az sem, hogy a főhős pont olyan, mint egy klasszikus westernhős és egy kung-fu-film főszereplőjének szerelemgyereke. A mellékszereplőkről egyelőre nem sokat tudunk meg, az nyilvánvaló, hogy a Marton Csokas (hamarosan lesz egy exkluzív interjúnk vele) alakította Quinn egy rémesen szemét pali, akit a felesége és a fia is szeretne holtan látni, de hogy a többi báróval való hatalmi harc kissé Dallasba illő története hova vezet majd, azt egyelőre nem látom.

A pilot legerősebb jelenetei az verekedések és kardozások, a 60 kínai nyelvű filmmel a háta mögött érkező Daniel Wu elegáns és könnyed, a kardokat úgy forgatja, hogy elhiszem neki, hogy ez a legtermészetesebb dolog, bár mindig van egy olyan érzésem, hogy előbb-utóbb elő fog kerülni egy gépfegyveres pali, és véget vet a bohóckodásnak. Ennyire szépen megkoreografált, stílusos verekedéseket még soha nem láttam a tévében, nem zavar a lassított felvétel és a többi, egyértelműn parasztvakításnak szánt vizuális elem sem, mert elvarázsol az, ahogy Wu mozog. Az, hogy a szárnyai alá vett kiskölyöknek adnak egy kis misztikus szálat, és természetfeletti képességet, kicsit zavaró, jobb szerettem volna, ha kvázi “valóságban” gyökerezett volna a sztori, de meglátjuk, akár még valami jó is kijöhet belőle.

Ha valaki éppen egy akciódús, de stílusos sorozatot keres, valami olyasmit, ami a Strike Back, a 24, a rémes The Player vagy a hamarosan befejeződő Banshee helyett kielégíti az igényeit, próbálja be nyugodtan az Into the Badlands-et, nem fog csalódni.

Hol látható: AMC, hétfő hajnali 4 (eredeti nyelven), este 10 (szinkronnal).