Nagyon vártuk már a láncfűrészkezű Ash Halloweenre időzített tévés visszatérését, mert már a korábban kiszivárgott werkvideók és előzetesek alapján is egy patakvérben úszó, menően retró állatkodásnak tűnt. Nem csalódtunk: Sam Raimi és Bruce Campbell pontosan ugyanabban a fergeteges horrorvígjáték-stílusban forgatták le az új sorozat pilotepizódját, mint az 1992-es Army of Darknesst.

Persze azóta már eltelt majdnem 25 év. Bruce Campbell ezalatt a sok Xena- és Herkules-vendégszerepléssel meg a Simlis Jack, a karibi szuperkémmel sosem tudott kitörni a másodvonalbeli színészek közül, és berobbanni Hollywoodnban. Sam Raimi pedig leforgatta ugyan a kasszarobbantó Pókember-trilógiát, de a Marvel-rajongók az ő verzióját legalább annyira gyűlölték, mint a Pokolba taszítva című gagyihorrorját, és a Disney-bérmunkában leforgatott Óz-filmjéről is jobb, ha inkább hallgatunk. A lassan 60 felé közeledő Bruce Campbellnek és a nála csak egy évvel fiatalabb Raiminak tehát már úgy kellett ez az Evil Dead sorozat, és a vele járó reflektorfény, mint éhes zombinak a friss agyvelő!

Raimiék talán pont emiatt érezhették úgy, hogy a Starznál (ahol olyan véres-belezős sorozatok készülnek, mint a Spartacus és a Fekete vitorlák), a retrólázat meglovagolva újra divatba hozhatják a lecsatolható lácfűrészkezet, és azokat a kultikus beszólásokat (Hail to the king, baby! és társai), amiket ma már sokan tévesen a Duke Nukemnek tulajdonítanak.

Szerencsére Raimi és Campbell a pilotepizódban zseniálisan rájátszottak arra, hogy évtizedek teltek el a videóban rongyosra játszott Evil Dead-trilógia óta. A főhős, Ash semmire sem vitte ezalatt: egy rozzant lakókocsiparkban lakik valahol az isten háta mögött, és szokás szerint egy diszkontáruházban dolgozik névtáblás árufeltöltőként, az ott kapott pénzt pedig prostikra meg drogokra költi.

És közben próbálja elfelejteni, hogy az emberbőrbe kötött, vérrel írt Necronomicon ott hever valahol a pornómagazinjai alatt, az otthoni szeméthegyben. Egyszer azért sikerül elfeledkeznie róla, és belecsózva felolvas pár sort belőle...

Onnantól pedig nincs menekvés! Literszámra kezd folyni a paradicsomlé, és a cuki gyerekektől az aranyos mamikákig mindenkit megszállnak a gonosz szellemek. Naná, hogy a fél kisváros turbózombiként rohangálva akarja kikaparni Ash szemét, és kezdetét veszi az utóbbi évek legeszelősebb láncfűrészes zombimészárlása!

Az Ash Vs. Evil Dead minden másodpercén látszik, hogy Raimi igazi feketeöves szórakoztatóipari veterán. Hihetetlen tempóban foglalja össze az 1981-es, első Evil Dead történéseit, unalmas önismétlés nélkül vonultatja fel a kultikus trilógia jól ismert toposzait (szellemszemszögből mutatott rohangálás, démonszállta emberek torz mozdulatai, vérpatak, shotgun, láncfűrész, stb.) és közben végig briliánsan váltogatja a vígjátéki elemeket a horrorisztikus jelenetekkel. Bruce Campbell pedig a szegény ember Jim Carrey-eként ökörködi végig a pilotot, így a néző sokszor tényleg nem tudja, hogy a következő jelenetben mitől fog beszarni: a félelemtől-e vagy a röhögéstől?

Raimi mesterien bánik a mozifilmeknél jóval szűkebb, 40 perces játékidővel is. Nagyon jól ráérzett ugyanis, miket kell térdig vérben tapicskolva, sokáig mutatni, és mit kell csak egy pillanatra bedobnia Halloween-cukorkaként a nézőnek, és majd a későbbi epizódokban visszatérni rá. A '90-es évek harcos tévéhercegnőjéről, Lucy Lawlessről például meg sem tudtuk, mit fog csinálni ebben a sorozatban, mivel jó, ha egy mondat jutott neki. Csak annyit tudunk, hogy tévésorozat lévén Ash most már nem egyedül harcol majd a gonosz serege ellen, hanem egy egész csapattal: két árufeltöltő kollégájával, és valószínűleg azzal a fekete rendőrnővel, aki most járt először az erdei kísértetházban, és soha többé nem felejti el az ott tapasztalt borzalmakat.

Soha ennél rosszabb Halloween-bulit, alig várjuk, hogy a folytatásban az Ash-kommandó teljes létszámban trancsírozza fel a gonosz szolgáit!